Századok – 1983

VITA - Kristó Gyula: A magyar törzsszövetségről dilettáns módon 1135

VITA 1143 5. Formai kellékek Szokatlanok a szakirodalomban a szövegben összevont, a lap alján részletezett jegyzetszámok (mint pl. 243-245., vagy 263-265.). Más esetekben - alkalmasint ugyanazon az oldalon - még a szövegben is összevontan, de mégis egyenkénti felsorolásban szerepelnek a jegyzetszámok (pl. 260-261-262). Szokatlan a folyóiratok idézési módja; nem szoktuk általában folyóirat esetén kitenni a megjelenés helyét, főleg ha olyan ismert folyóiratokról van szó, mint a Magyar Nyelv vagy a Valóság (275., 251. jegyzet). Amit pedig Herényi a 251. jegyzetben „Valóság 1980. 103-113." előfordulási helyként regisztrál, az helyesen: ,,Kortárs 1977. 1. szám 103—113". Merőben megtévesztő az a Herényi által alkalmazott gyakorlat, hogy a Bartha Antal, Czeglédy Károly, Róna-Tas András által szerkesztett Magyar őstörténeti tanulmányok című kötetre mint Bartha: Őstörténet-re hivatkozik röviden, holott belőle éppen nem Bartha Antal tanulmányát, hanem Harmatta Jánosét használta csupán (a 17. és a 224. jegyzetben), de ez egyáltalán nem derül ki a dolgozatból. További hibák is terhelik a jegyzetapparátust. A 24. jegyzetben idézett tanulmány nem önálló kiadványként, hanem az Archaeologiai Értesítőben jelent meg. A 28. jegyzetben szereplő munka helyes megjelenési évei 1900-1901. A 36. jegyzetben az 1967. évi kiadási évközlése önmagában azért hibás, mert azt a téves képzetet kelti, mintha a TESz. mindhárom kötete ez évben jelent volna meg. Ugyanez a hiba a 226. jegyzetnél, ahol csak 1980. (nyilvánvaló elírásként 1890. helyett!) szerepel Csánki történeti földrajzának öt (valójában négy) kötete megjelenési éveként. Sajátságos, hogy Herényinek csupán a 79. oldalon jut eszébe a genealógiában N-nel jelölt személyhez lapalji jegyzetet fűzni ázzál a megjegyzéssel, hogy ,.ismeretlen", holott N. személy nemzedékrendben már két oldallal korábban szerepel - ám ott jegyzet nélkül hagyva. Néhány esetben (294., 300., 302. jegyzet) megadja a hivatkozott munka rövidítését a későbbi előfordulás esetére, többé azonban ezekre a művekre már egyáltalán nem is utal. 6. Összegzés Herényi István dolgozata ismereteinket úgyszólván semmivel sem vitte előbbre, eredeti szándékai ellenére nem járult hozzá „eddigi történelmi adatok részbeni újraértékelésé"-hez, „egy új munkahipotézis lehetőségé"-nek felvetéséhez (62.1.). Ez azonban még a kisebbik baj lenne, ha Herényi tisztességes és korrekt összefoglalását adná témájának mind a források, mind a szakirodalom vonatkozásában. A nagyobbik baj azonban az, hogy még ezt sem teszi. Sőt, mint módunk voltjellemző - de teljességre nem törekvő — példaanyag elősorolásával kimutatni: lépten-nyomon tájékozatlanságának, bántóan egyoldalú orientáltságának, szakképzetlenségének adja tanújelét, amiből egyenesen következik, hogy hibát hibára halmoz, tévedést tévedéssel tetéz. Tanulmányának megjelenése bátorítást adhat a dilettánsok széles hadának arra, hogy szakfolyóiratainkat irományaikkal eláraszszák, mert a problematikában kevésbé járatosak számára azt a tévhitet keltik, hogy néhány magyar nyelvű forrás-kompendium s egynéhány szakmunka alapján máris újszerű képet lehet rajzolni a magyar őstörténet záró fejezetéről. Végül és valóban utolsó sorban: az ilyen „színvonalú" cikkek közlése a szakembereket hozza nehéz helyzetbe; ha nem akaiják, hogy ezeknek eredményei" viharos gyorsasággal beépüljenek az érdeklődő nagyközönség történeti tudatába, újabb terhet kell magukra vállalniuk: a soknyelvű és sokrétű, nehezen értelmezető forrásanyagon, valamint a tucatnyi tudományág tényleges eredményeit hordo"о oecses szakirodalmon kívül a dilettáns munkákkal is meg kell „küzdeniük". is*