Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
106 LÁNG IMRE játszik az 1937-es törvény „fizess—száUítsd”-formulája, amelynek jelentőségével a kormány kezdettől fogva tisztában van. A State Department helyes taktikát alkalmaz, amikor a Kongresszus túlnyomó többsége által jóváhagyott formulára építi terveit. Roosevelt nem vesz részt a munkálatokban. A semlegesség! kérdéskomplexummal hivatali, intern feladatként küszködő State Department nem várt külső segítséget kap Bullitt párizsi nagykövettől. Bullitt „titkos és személyes” jelzéssel küld táviratokat Rooseveltnek. Az összefüggéseket kutató történész a táviratok visszatérő témájában — a semlegességi törvényben — a revízióra rövidesen igent mondó elnöki döntés egyik indítékát látja. A Münchent megelőző kritikus szeptember 28-i napon Bullitt azonnali választ kér az elnöktől amerikai repülőgépalkatrészek Kanadában történő összeszerelési lehetőségeire. A terv részleteiről egy aznapi másik távirat tájékoztat. La Chambre francia légügyi miniszter azt javasolja, hogy amerikai gyárosok építsenek hatalmas repülőgépgyárakat Kanadában, az Egyesült Államok határa közvetlen közelében; a francia rendelésekre dolgozó gyárak határ menti városokból naponta átjáró amerikai munkásokat alkalmaznának; a szerszámgépeket, alkatrészeket, nyersanyagokat stb. az Egyesült Államok szállítaná. Az indok kézenfekvő: a ( hadviselők részére történő repülőgép-exportot tiltó semlegességi törvény azonnali módo- | sítása lehetetlen, ezért Kanadában kell sürgősen legyártatni a német és olasz légi fölényt ellensúlyozó amerikai gépeket. Bullitt október 13-án személyesen tesz jelentést Rooseveltnek, 18-án az Egyesült Államokba érkezik Jean Monnet, a francia légügyi miniszter megbízottja.157 November elején elkészül a State Department munkatársainak egyeztetett álláspontjain alapuló javaslat. Ez már az az időpont, amikor az a meggyőződés dominál, hogy München egyértelműen Hitler győzelme volt, s csak növelte étvágyát. Roosevelt megkülönböztetett figyelemmel foglalkozik a repülőgépgyártás fejlesztésével. Az események láncolatának hiánytalan dokumentálása nem lehetséges, így nem mutatható ki, hogy miként találkozott össze az elnöki döntés meghozatala során a State Department javaslata a francia tervvel. A törvény revíziójának meghirdetése azt bizonyítja, hogy a State Department elaborátuma ugyanarra ösztönözte Rooseveltet, mint a semlegességi törvény teremtette kényszerhelyzet hatására született francia terv: meg kell szabadulni az embargótól. A Németországgal kapcsolatos angol és francia külpolitika a 30-as évek második felének kritikus időszakaiban végső soron mindig a meghátrálást választotta, s elutasította az agresszió megfékezésének egyetlen lehetőségét: a Szovjetunióval való politikai-katonai együttműködést, a kollektív biztonsági rendszer megteremtését. Az angol-francia magatartás és konzekvenciái közismertek. Amit a tárgyalt témával kapcsolatban hangsúlyozni kell, az a semlegességi törvényeknek a formálódóban levő agressziós tervekre gyakorolt hatása. A törvények arról tájékoztatták a fasiszta hatalmakat, hogy ha háborúra kerül sor Angliával és Franciaországgal, e két állam nem pótolhatja amerikai fegyverrel a hadüpara viszonylagos lemaradásából előállt hiányokat. Az „új semlegesség” embargópolitikájának pártatlansága az adott erőviszonyok mellett aligha minősülhetett másnak, mint az Egyesült Államok által barátként számon tartott két nyugat-európai ország elleni agresszió bátorításának. 1 s 1 William C. Bullitt a korabeli amerikai diplomácia egyik ellentmondásos karakterű, változó politikai nézeteket valló reprezentánsa volt. Idézett táviratai fonásértékű hivatalos dokumentumok. For the President. Personal and Secret. Ed. by Orville H. Bullitt. Boston, 1972. 296-303.
