Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Társadalom; nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1830-1843) 1061
AZ ERDÉLYI MAGYAR REFORMMOZGALOM 1085 mintegy 10-12%-a Erdélyben, ahol az összlakosság 27-30%-át tette ki, úgy, hogy a szász városok kivételével a nemesség és a városi lakosság zöme magyar volt, a Székelyföld pedig egységes nemzeti tömböt alkotott, állandó utánpótlást biztosítva a szórványmagyarságnak, mely az egyházszervezet révén még elszigeteltségben is őrizte etnikai identitásának tudatát a román és szász néppel való harmonikus együttélés munkás hétköznapjaiban. Ugyanakkor egyre erősebb lett a felismerés, „hogy egy olyan hazában, melyben a tolerata Natio és nem recepta religio a nagyobb részt teszi, a civilizatio bajosan haladhat előre".126 Emellett pedig az 1830-as évek elejétől állandóan kísértett az a félelem, hogy a jobbágyok elégedetlenségét nemcsak a bécsi udvar használja ki, hanem a görögkeleti vallás révén még inkább az oly fenyegetőnek vélt cári hódító politika. A török elleni háborúiban a cár ugyanis az ortodoxok védnökének szerepében is tetszelgett, ún. pánszláv eszméket pedig nem akart hódító törekvései szolgálatába állítani. Mégis jogos a kérdés, vajon az északi kolosszus állandó emlegetése nem csupán célokat és eszközöket legitimizáló taktikai elem volt a magyar reformellenzék stratégiájában, mellyel még az osztrák közvéleményre, sőt a birodalmi vezetésre is akartak hatni, miközben szoros titkos szövetség kötötte egymáshoz a két birodalmat. Netán a gyakorta oly szükséges fenyegetettség manipuláló eszközéről lenne szó, ami aztán visszafelé sült el? Hiszen miközben valósággal — igaz, nem a lefegyverző, de mégis — a félelem rabjai lettek, a konzervatívok fölényesen csitítgattak: „ne féljünk", „nem kell félni".12 7 Valójában mindkét fél magatartásával arról adott számot, hogy széles külpolitikai összefüggésekben gondolkozva komolyan veszi maga vállalta feladatát. Félelem és nyugalom mellett egyaránt nyomós ok szólt. Hiszen az európai reakció, melyről a reform-ellenzék a Habsburgbirodalmat le akarta választani, nyilvánvalóan nem tűrhette, hogy nem messze tőle győzzön a polgári alkotmányosság ügye, miközben a magyar liberálisok a török időkből származó védőbástya gondolatot nemzeti küldetéstudatként újrafogalmazták, hogy utat törhessenek „nyugat polgárosulásához".12 8 A konzervatívokból pedig nem a bölcs nyugalom beszélt, hanem taktikai megfontolásoktól vezettetve, a társadalmi reformvágy egyik hordozóját, a tettre ösztönző félelmet akarták hatástalanítani, hogy a feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenet folyamatát érdekeiknek megfelelőnek vélt antiliberális és antidemokratikus mederbe szoríthassák. De ha szükségét érezték, ilyen célzattal, s most már a félelemkeltés szándékával az ország soknemzetiségű jellegét hangsúlyozták, a parasztság cárbarát érzelmeiről írva, és rájátszva az északi fenyegetettségi komplexusra.129 Meglepően korán bukkantak fel a sokfelől várható fenyegetettséget ellensúlyozó óvatos rendi, majd polgári reformgondolatok. Hiszen „van jussa, hatósága minden embernek s az Oláhnak is, az emberiség tzéljára törekedni". Márpedig — tette fel a kérdést 1830-ban a Nemzeti Társalkodó — a várható heves „siettetett lépések" miatt, „váljon nem lehetne-e jó" bizonyos nemesi jogokat „megosztani a magyar parasztsággal is; s neki vagy 126 A két Magyar Haza vagyis az egybekelhető testvérek. OSZKK Quart, Hung. 1522. 71. 1 21 А. В. С.: Gondolatok. Hon és Külföld 1842. 89. sz., Orosz és havasalföldi viszonyok. Múlt és Jelen 1842. 97. sz. '2 ' Mezőkövesdi Ujfalvy Sándor emlékiratai. Sajtó alá rendezte és kiegészítésekkel közreadta Dr. Gyalui Farkas. Kol. 1941. 335. 159 Szilágyi Ferenc: Panvalachizmus Erdélyben. Hon és Külföld 1843. 2. sz.
