Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Társadalom; nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1830-1843) 1061
1072 MISKOLCZY AMBRUS lépdelhetünk. Ki a sort elhagyva messzire száguld, nem fogja mozdítani a tömeget, s önmaga esik áldozatul gondolatlan merészségéért. Ki a sorban marad, buzdítva legalább, s gyorsíthatja a társai lépéseit".64 így aztán ő, aki annyira hitt a nevelés „varázsvesszejének" jótékony hatásában, hogy „a buta eszkimó s vad patagon csecsemője" kedvező feltételek mellett „Newton vetélkedője lehetne a cambridgei akadémiában",6 5 a politika útjára lépve a sérelmi ellenzékiséget képviselte. Azt is vallva, hogy „a politikai teória csak levegő-épületeket alkot, ha adatjait a história és szerzett törvények mezejéről nem veszi",6 6 vaskos kötetben adta ki a Diploma Leopoldinum keletkezésével kapcsolatos forrásokat, hogy az ellenzék ezen 1690-i „alapszerződés" alapjáról még biztosabban léphessen fel a bürokratikus abszolutizmus ellenében. Hiszen jog és napi politika oly szorosan összefonódtak egymással, hogy például Alsó—Fehér megye — már jelzett — tisztválasztást módosító fellépése is — egyik szorgos besúgónk jelentése szerint is - Szász Károly ama, tanári katedráról is hirdetett tételére épült, hogy amiről nincsen törvény, „mind szabados dolog", és még az uralkodónak sincsen joga a megye addigi szokással szakító eljárásba beavatkozni.6 7 Erdély nemesi „polgári" társadalmát a sérelmi ellenzékiséggel könnyen lehetett mozgósítani. De hogyan a városi polgárságot, mely amúgy is eléggé bizalmatlan volt a mágnások iránt? Hiszen olyan sérelmei nem voltak ennek a polgárságnak, mint a nemességnek, és olyan jelentős háttérbe szorított csoportjai sem, mint például a református arisztokrácia. A polgárság és a nemesség közötti társadalmi szakadék áthidalására nemcsak az egészséges fejlődés igénye ösztönzött, hanem a napi politika követelménye is. Hiszen a szabad királyi városoknak és sok mezővárosnak, mint ún. taxalista helységeknek (köztük az inkább falu, mint város: Szék, Illyefalva és Oláhfalu) követküldési joguk volt az egykamarás erdélyi diétára, és amikor a magyar nemzethez tartozásukat ünnepélyesen is kinyilvánító két örmény város követei is megjelentek, a városi követek száma (38) kettővel meg is haladta a megyeiekét.6 8 (Az uralkodó kb. 150-160 ún. regalistát hívott meg a diétára, „a tekintélyesb nemességből" — nemcsak mágnást, hanem jól kézben tartható hivatalnokot is -, ugyanakkor a törvényhatósági főtisztek, a királyi tábla és a törvényjavaslatokat véleményező gubernium tagjai is automatikusan az országgyűlés tagjai voltak.) A szász törvényhatóságok csak 22 követet küldhettek. Az erők egyesítése tehát egyszerre volt napi politikai létkérdés és a polgárosodás követelményei felismerésének próbája. 64 Oskolákról. Szász, i. ra. 237. 6 5 L. 52. j. 6 6 Szász Károly: Sylloge Tractatum. Claudio polis, 1833. Az OSZK példánya az unió ügyében is cikkező' Kölcsey Ferencnek a könyvtárából való. 6 7 OL Erdélyi Kancelláriai Levéltár, Miscellanea praesidialia cancellarü aulici Noptsa. 3. cs. Demissae Reflexiones in opus cujus Titulus est: Az Erdélyi Nagyfejedelemség polgári igazgatásának törvényei - és az ehhez mellékelt feljegyzések, melyekből idéztünk. "Sokat is foglalkozott az erdélyi sajtó az országgyűlés összetételével és tárgyalási rendjével. Szilágyi Ferenc: Statistikai adatok az erdélyi országgyűlésről. Hon és Külföld 1841. 4. sz., Visszatekintés a lefolyt országgyűlésre. EH 1843. 17. sz. Az EH 1843. 89, 90, 93, 100. sz. cikksorozata mellett igen alaposan, több csoportosításban is elemzi a diéta összetételét Johann Bed eus von Scharberg: Die Verfassung des Gro3fürstenthums Siebenbürgen. Wien, 1844. 55-61.
