Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Társadalom; nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1830-1843) 1061
1066 MISKOLCZY AMBRUS nemességnek és arisztokráciának csak a háttérbe szorított és gerincesebb részét sikerült tisztségválasztások napirendre tűzésével mozgósítani. Annál nagyobb hatásuk volt a szegény kisnemességre, különösen akkor, amikor felvetették az adó alóli kiváltságuk visszaszerzését, a széles körű - gyakran használt egykorú kifejezéssel — o'connelli agitációnak köszönhetően mind a magyar, mind a román ajkú kisnemesség a magyar ellenzéki politika bázisa lett, s egy-egy népesebb gyűlésnek, ha tisztségválasztásról volt szó, 500-800 résztvevője is volt, ha pedig követ választásról, a résztvevők száma elérte néha a 2000-3000 főt is. Az ellenzék a legnagyobb hatást a legelégedetlenebb társadalmi rétegre, az adó alá vetett székely kisnemességre és a határőr társadalomra gyakorolta azáltal, hogy a leghatározottabban szóvá tette a székely szabadság megsértését. A székelyföldi társadalom méhkasként bolydult fel. Látszólag még a nemesi egyenlőség eszméjét próbálták érvényesíteni, de valójában már a polgári szabadság eszményének megvalósítása felé akartak egy lépést tenni akkor, amikor 1834-ben Udvarhelyszék egy mágnás indítványára a címek és rangok eltörlését javasolta az erdélyi székeknek és megyéknek.2 6 A határőrségbe beszervezett lófők és gyalogok azért is ragaszkodtak olyan makacsul a székely szabadság és egyenlőség eszméjéhez, mert mind a primori renddel, mind a határőrséggel szemben ezzel érveltek, ha érdekeiket akarták érvényesíteni. Ha megpróbálták örökre levetni a rendszeres katonai szolgálat igáját, éppen úgy jogaikra hivatkoztak, mint amikor a primorokkal egyenlő jogokat követeltek a tisztségviselők választásában, és amikor egyenlő mértékben, fejenként és nem pedig a birtok nagyságához mérve akartak részesülni a közbirtokokból, hiszen — mint Wesselényinek Háromszékről írták — „a legelső foglaláskor senkinek sem volt birtoka" és amit az ősök „karddal szereztek fejenként is osztották fel".2 7 Gyűlölték a vármegyei birtokosnemesi (és arisztokrata) társadalomban is jelentős helyet foglaló primorokat, árulóiknak tartották őket, és nemegyszer fogadkoztak, hogy a legszívesebben végeznének velük, de a határőrség ellen gyakran szövetkeztek velük, és a legnagyobb harc hevében is azért akadt köztük, aki a primorok érdemének tudta be a nemzeti tudat és a nemzeti intézmények fenntartását. S mivel ezekből a széki közigazgatási-bíráskodási intézményekből meglehetős biztonsággal lehetett szót emelni a katonai rendszer ellen, a határőrtisztek a primoroknak tulajdonították a meg-megújuló nyugtalanságot, és úgy állították be ezeket az ellentéteket, hogy a primorok csak azért támadják a határőrséget, hogy a katonai szervezet védelmétől megfosszák a határőröket, és befolyásukat korlátlanabbul érvényesíthessék velük szemben. Bár a három rend nem tekintette székelynek a jobbágyot és a zsellért, a székely szabadság ideológiája rájuk is hatott, különösen a rendekből kihullott elemekre, ők is a székely szabadságra hivatkoztak, amikor a földesúri függéstől akartak szabadulni, és hol a székely katonák próbálták őket megnyerni a primorok ellen, hol ezek szövetkeztek velük, 16 OL Gyrás gyűlési jegyzőkönyvek. 62. k. 17 Wien, Kriegsarchiv, Hofkriegsrat, 1840. С 59/8. A Wesselényihez intézett levél egyik melléklete a bebörtönzésekkel elfojtott szabadságmozgalom elleni kivizsgálás terjedelmes anyagának. Az elfogottak között találjuk az 1848-i háromszéki önvédelmi harcban oly nagy szerepet játszó ügyvédnek Berde Mózesnek a határőrkatona apját is. Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza. Bp. 1901. 87-88. A néhány évvel későbbi hasonló csíki mozgolódás elleni kivizsgálás anyagát ld. Hofkriegsrat, 1841. С 42/96.
