Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Társadalom; nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1830-1843) 1061
1062 MISKOLCZY AMBRUS A magyarországi országgyűlési élet láttán Erdélyben is követelni kezdték a diéta összehívását.5 A „nemesi modernizálódás" és a lassan rajta is túllépő törekvések is olyan megértésre találtak, hogy 1829-ben Széchenyi Istvánnak és Wesselényi Miklósnak a lótenyésztés ügyében írt könyveit például már „oly házaknál olvassák, hol talán imádságos könyven s contractuson kívül egyéb magyar írást nem olvastak".6 A reformmozgalom megszületéséhez azonban alapvetően „külső" — a feudalizmus válságát és a kiútkeresés lehetőségét tudatosító — lökésre volt szükség, a polgári fejlődés útját járó Európának a „kihívását" jól körvonalazó 1830-i polgári forradalmi hullámra; mindenekelőtt a párizsi .júliusi napokra", melyek „mint egy éji gyulladás, átvillámlák azon éjt is, mely Erdély bércein oly hosszan feküvék, s megszólaltaták az új hitnek apostolait, hogy jelentsék a népnek a megváltó érkezését, ki a szabadság".7 Ki tagadná: a szabadságból és emberségből lehető legtöbbet biztosító társadalmi reform igénye állítja a nemzeti mozgalmakat a polgári haladás szolgálatába. A fejlődés követelményeinek érvényesítése, ill. igényeinek politikai törekvéssé érlelődése az a mérce, melynek szemmel tartásával a nemzeti mozgalmakban a változások jellegét megítéljük. Ezért a reformkorszak beköszöntését Erdélyben is az 1830-as évek elejére tesszük. Ami pedig a termelőerők színvonalát, társadalomszerkezet és árutermelés viszonyát illeti, válság és fejlődés jellemzi egyszerre,8 miközben alapvetően „a mentalitásnak, a tudatnak a tartalma változott meg".9 Válság és fejlődés eddig is alakította Erdély népeinek sorsát, de most az 1830-as évek elejétől minőségében új történeti korszakot érlelt. A polgári átalakulás követelménye és lehetősége nem annyira úgy vetődött fel, hogy az erdélyi viszonyok érettek-e vagy sem a polgári átalakulásra, hanem sokkal inkább úgy, hogy ha Európának ebben a régiójában, ahova Erdély is tartozott, a polgári reform, vagy a polgári forradalom megszünteti a feudális rendszert, akkor Erdélynek is a polgári fejlődés útjára kell lépnie. Társadalmipolitikai harc kérdése volt viszont, hogy miként alakulnak a társadalmi rétegződés belső arányai, a különböző társadalmi csoportok és osztályok milyen esélyekkel indulhatnak a polgári fejlődés útjain, az egyén pedig mennyire érezheti magát saját, valamint népe és nemzete sorsa alakítójának. Olyan világba lépünk, ahol egyre többen úgy érezték, hogy a 5Kolozs megye 1833. február 25-i gyűléséből a pozsonyi diéta közbenjárását kérve az erdélyi országgyűlés összehívása érdekében, hangsúlyozta is, hogy miután Erdélyt „mély álom borította el", 1827 óta már ötször kérték a megye rendei a guberniumtól, tegyen hathatós lépéseket. OL Erdélyi Országos kormányhatósági Levéltárak, Cista Diplomatica, Gyrás gyűlési jegyzőkönyvek, 22. k. 332-334. Zeyk Dániel 1829-i megye gyűlési beszéde pedig valósággal korszakhatárnak tekinthető. Uo. 121-126. ' Jakab Elek: Bölöni Farkas Sándor és kora. Keresztény Magvető 1870. 275. Bölöninek Gedő Józsefhez intézett leveléből idézett sorokat a másik oldalról megerősíti ez egyik, Estei Ferdinándhoz intézett névtelen beadvány, melynek szerzője, feltehetően Cserey Miklós, az ellenzékiséget éppen ezeknek a „divat-könyveknek" (Modebücher), elsősorban a Stadiumnak tulajdonítja, melyet „az egyébként nem olvasó magyarok tömege is mohón forgat". HHStAW öst.- Estensisches Hausarchiv, Präs. 51. Propositionen über eine anonim beantragte Belebung einzelnen Beschwerde des Landes Siebenbürgen. 'Kazinczy Gábor emlékbeszéde Kemény Dénesről. Közlöny 1849. ápr. 5. 71. sz. >Miskolczy Ambrus: Népesség, társadalom és gazdaság a reformkori Erdélyben. Történelmi Szemle 1980. 3. sz. ® Csetri Elek, -Imreh István: Erdély változó társadalma 1767-1821. Buk. 1980. 70.
