Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Péter Katalin: Bethlen Gábor magyar királysága; az országegyesítés és a Porta 1028
1054 PÉTER KATALIN Magyarország fejedelme, majd választott királya anélkül, hogy Konstantinápoly ezzel a rendezéssel szemben fellépett volna. Éppen ellenkezőleg. Bethlen magyarországi államának széthullása idején, akkor, amikor már legodaadóbb hívei is a Habsburg-uralkodóval való megbékélés módozatait keresték, levél érkezett a megint csak új nagyvezértől, Husszein pasától. Magyarország rendei kapták. A levélben a nagyvezér felháborodását nyilvánítja, mert „olyan különbkülönbféle hírek" érkeznek felőlük, mintha „az magyar nemzet fogadásának és hitének nem lenne állhatatos, és hogy az választott királyokat elárulták volna". Felszólítja őket: tájékoztassák, valóban így történt-e. Az elpártolásért pedig súlyos megtorlást helyez kilátásba.11 2 Pontosan ellenkezően járt el azzal, ahogyan tennie kellett volna, ha a Porta Bethlen Gábor egy személyben viselt magyar királyságát és erdélyi fejedelemségét helytelenítette volna. IV. A forráskritika tanulságai I. Az első idézetről Az első forráskritika eredményei két irányban kínálnak tanulságokat. Az egyik ezek közül Bethlen Gábor és a Porta viszonya, a másik a fejedelem és a szövetségesei kapcsolata, illetve Bethlen nemzetközi súlyának megítélése. Kiindulást a magyarországi királyság engedélyezésének ügye szolgáltat. Talán ezzel kapcsolatban van a legnagyobb ellentét a forráskritika eredményei és a szakirodalom általános felfogása között. Mert minden ábrázolás úgy tudja, Bethlennek a magyar királyság felvételére engedélyt kellett kérnie, és kapott is.11 3 A forráskritika viszont azt mutatta, a Portán minderről szó sem volt. Ebben a vonatkozásban a Balassiéknak szóló levélre szoktak hivatkozni, illetve II. Oszmán júniusi iratára. Mégpedig olyan értelmezéssel, ami szerint a levélből kiderül, hogy még nem volt engedély, a szultán írása viszont ezt megadta. A valóságban a Balassiéknak küldött utasítás a portai szövetség előzetes garanciáját kérte, II. Oszmán pedig ennek a kérésnek tett eleget. Leveléből egyetlen olyan kitételt sem lehet idézni, amely engedély adására utalna. A következő idézetet szokták kiragadni: „ha penig magatoknak királyt akartok választani .. . válasszatok olyant, ki tinéktek igazsággal és az mi fényes portánkhoz igaz jóakarattal legyen.. ."114 Ez a szövegrész azonban éppen úgy nem királyválasztásra szóló engedély, ahogyan a levél egyetlen mondata sem az. Mindössze magától értetődő feltétel megfogalmazása: a Porta csupán a török birodalomnak elkötelezett király uralma alatt köt Magyarországgal szövetséget. Végül ide kívánkozik a következő is: Vácot a fejedelem — a szakirodalom minden állításával szemben - nem a királyság engedélyéért ígérte oda, hanem a török szövetség garanciájáért. Mivel viszont ennek az ügye minden jel szerint még az ígéret beérkezése előtt rendeződött, az ígéret török fórum előtt valószínűleg el sem hangzott. ,1J TMÁO 1.293. 1 ' 'Csak ott hivatkozom konkrét helyekre, ahol az érintett problémákról nem az itt elemzett források alapján született megállapítás. ,,4 TMÁO.I. 226.
