Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK „ÚJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930-AS ÉVEKBEN 97 térésben látták a kiutat a semlegességi törvényhozás válságából. Az ellentétek áthidalhatatlannak bizonyultak. Vandenberg szenátor a világhelyzet bonyolultságára hivatkozva a vizsgálódások megszüntetését és az 1937-es törvény rendelkezéseinek érvényben tartását javasolta. Egyre többen viszont úgy vélekedtek, hogy folytatni kell a munkát, és a Kongresszus az 1940-es ülésszakon foglalkozzék a kérdéssel.136 1939. május 1. — cezúra volt. Az 1937-es törvényben megállapított kétéves időszak lezárultával érvényét vesztette a „fizess-szállítsd”-formula, amit propagálói annak idején a törvény kulcsrendelkezéseként emlegettek, s amelyhez a kormány is hozzájárult a nyugat-európai államok támogatásának perspektívája és egyéb szempontok miatt. Az újraértelmezett „fizess-szállítsd”-elvre várt a feladat, hogy száműzze az „új semlegesség” fegyverkiviteli embargópolitikáját. Most megszakadt a folytonosság. Négy hónap telt el, amióta Roosevelt cselekvésre hívta fel a Kongresszust, de a törvény revíziójának ügye még mindig a szenátusi bizottságban vesztegelt, és semmi jel nem mutatott arra, hogy elmozdul a holtpontról. Pittman május 16-án arról tájékoztatta Hullt, hogy az európai helyzet nem ad okot sürgős intézkedésre, s néhány hétre elhalasztja a kérdéskomplexum vizsgálatát.137 A szenátus külügyi bizottságának elnöke olyan időpontban írta e sorokat, amikor Anglia és Franciaország már hetekkel azelőtt katonai támogatást helyezett kilátásba agresszió esetére Belgiumnak, Hollandiának, Lengyelországnak, Görögországnak és Romániának, s május 12-én aláírták az angol—török megállapodást is. Pittman magatartása arról győzte meg Rooseveltet és Hullt, hogy a szenátor képtelen vállalt feladata megoldására. Döntés született, hogy igénybe kell venni a képviselőház külügyi bizottsága elnökének szolgálatait, aki kész volt a kormányálláspontnak megfelelő törvénytervezet benyújtására. Roosevelt május 19-én megbeszélést folytatott a Fehér Házban a képviselőház néhány vezető személyiségével. Vázolta előttük egy esetleges német-olasz győzelem és Japán csatlakozásának veszélyeit, biztosította látogatóit, hogy nincs szándékában csapatokat küldeni Európába, ha ott általános háború törne ki, és kifejezte reményét, hogy a képviselőház külügyi bizottsága rövidesen állást foglal a fegyverkiviteli embargó hatályon kívül helyezését és más rendelkezéseket tartalmazó törvénytervezet mellett. Az embargó eltörlése - hangsúlyozta az elnök - meggátolhatja az európai háború kitörését, vagy ha ez nem sikerül, csökkentheti az Egyesült Államokkal szemben barátságtalan hatalmak győzelmének valószínűségét.138 Hull a Fehér Házban tartott megbeszélést követően elvégeztette az utolsó simításokat a State Departmentben hetek óta készülő dokumentumon, és Roosevelt jóváhagyásával május 27-én eljuttatta azt a Kongresszus két külügyi bizottsága elnökéhez. A külügyminiszter levele a benyújtandó törvénytervezet alapjául szolgáló javaslatokat tartalmazta. Hullnak azt kellett bizonyítania, hogy a javaslatok kellően védik az Egyesült Államok biztonságát és érdekeit. Azzal érvelt, hogy a nemzetközi jog nem kötelezi a semleges országot a hadviselő feleknek szánt fegyverek exportjának megtiltására. Ha viszont az Egyesült Államok kiviteli tilalmakat léptet életbe a háborútól való távolmaradása érdekében — figyelmeztetett a külügyminiszter —, akkor a modem hadviselés viszonyai közepette minden árura embargót kellene elrendelnie, ami 1 *6Divine: i. m. 248-250., 258-259. 13 7 Uo. 262. 138Langer-Gleason: i. m. 138-139. 7 Századok 1983/1
