Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Kumorovitz L Bernát: I Lajos királyunk 1375. évi havasalföldi hadjárata (és "török") háborúja 919
930 KUMOROVITZ L. BERNÁT Stracimimak (viddini) trónjára való visszahelyezésével (1369) Lajos király bolgár politikája (egyelőre) nyugvópontra jutott, Layk vajda pedig, mint Szörényi bán s Omlás és Fogaras hercege, visszatért a magyar király hűségére.61 Lajos azonban nem maradt tétlen. „Erdély határán megépíttette a tolmácsi várat, a szörényi határ felügyeletével a Himfieket bízta meg", Orsován új vár építését rendelte el,6 2 a réginek várnagyául pedig Himfí Pétert állította.6 3 A szerbeknek 1371. szeptember 26-án a Marica mellett elszenvedett veresége azonban utat nyitott a töröknek Bulgária és Havasalföld felé.6 4 A katasztrófának Nyugatra (aránylag) későn érkezett hírére XI. Gergely pápa (1370—1378) - mint a keresztény világ feje — 1372. május 14-én kelt levelében felszólította a magyar királyt: támadja meg a törököt, vessen gátat előnyomulásuknak, hiszen már a saját országa, valamint Rácország, Albánia és Szlavónia határait veszélyeztetik. Áradatuknak ugyanis csak ő képes útját állni, a jelen politikai körülmények között pedig keresztes hadjáratot nem lehet meghirdetni. írt a dózsénak is: lássa el hajóval, ha erre szüksége lenne.6 5 A többi keresztény uralkodót pedig egy török elleni szövetségbe kívánta tömöríteni — azzal a feladattal, hogy állítsanak fel szárazföldi és tengeri haderőt, és tartsák harcra kész állapotban. Végül tervének megvitatása céljából (1373 októberében) 6 ' Thallóczy: Bulgár bánság 597-598., 601-602. - Pór: Nagy Lajos 407-409. - Layk vajda címeit olv. a következő okleveleiben: a) 1368. január 20: woyuoda Transalpinus et banus de Zeurinio Fejér: CD. IX/4. p. 148.; b) 1369. november 25 : vayuoda Transalpinus et banus de Zewerino, necnon dux de Fogaras Fejér:, CD. IX/4. p. 210-211. - Z- W.: Urkundenbuch II. 334.; c) 1372. július 15: vaivoda Transalpinus, banus de Zerinio et dux novae plantationis terre Fugaras. Fejér: CD. IX/4. p. 477-480. - Z-W.: Urkundenbuch II. 386-387. A c) alatti oklevélben - Lajos királytól kért hozzájárulással - birtokadományban részesíti rokonát, Mykud bán nepos-át: a néhai Dobokai János mester fia László mestert — azért, mert a törökök és a tirnovoi bolgár cár ellen meghirdetett hadjáratában részt vett. E hadjárat pontos idejét nem ismerjük, azt azonban, hogy a törökkel szembefordult, V. Orbán pápa 1370. április 8-i leveléből tudjuk. Theiner, Augustinus: Vetera Monumenta Históriám Hungaricam sacram illustrantia. II. Romae, 1860. p. 97-98., nr. 191. - Layk vajda és Dobokai László rokoni kapcsolatairól olv. Elekes: Basaraba 19-20. - Dobokaival kapcsolatban még a következő oklevelekre hívjuk fel az olvasó figyelmét: 1. 1363. augusztus 17. Himfi Benedek ajánlására Lajos király a Külső Szolnok megyei Egregh nevű birtokán vásártartási jogot engedélyez. MODI. 73695. - 2. 1365. március 2. Háborúba indulása előtt a kolozsmonostori konvent előtt a felesége javára végrendelkezik. MODI. 73746. - 3. 1365. június 22. Viddin mellett (prope Vidin) kelt oklevelében Lajos király Dobokai László leányát fiúsítja. MODI. 73726. - 4. 1366. május 15. Dénes vajda előtt az erdélyi püspök javára lemond bizonyos birtokigényéről. Fehér: CD. IX/3. p. 638. reg. Z- W.. Urkundenbuch II. 241. (reg.) 1367. január 9. Lajos király Hyadalmas nevű birtokára helyezi át Dobokai égreghi vásárjogát. MODI. 73721. - 6. 1368. április 28. Lajos király megerősíti a 3. sz. alatt említett oklevelét. MODI. 73726. - 7. 1375. február 2. A Vitéznek nevezett néhai Dobokai László mester özvegyének: Dorottyának a kérésére a kolozsmonostori konvent átírja a saját, 1365. március 2-án kiállított oklevelét. MODI. 73746. Lásd a 2. sz. alatt. '2 Thallóczy: Bulgár bánság 600. és Függelék : IX és X. sz. Uo. 610-612. 6 3 Thallóczy: Bulgár bánság 600-601. 6 4 Jorga, N.: Geschichte des osmanischen Reiches. I. Gotha, 1908. 239-240. "... quod Turchi . . . usque ad tue Vngarie et . . . Rascie . . ., necnon Albanie et Sclavonie confinia pervenerunt . . . Eapropter, quum ... ad obviandum . . . aliud quam tue . . . potentie valiturum non videatur remedium. . ., magnificentiam tuam . . . precamur, quatenus. . . recognoscens eximiam potentiam ad hoc a Domino tibi datam ... ad defensionem sui populi . . . exurgas . . . Theiner: i. m. II. 115-116. 230. sz. - Lásd még Fejér: CD. IX/4. p. 426-428.; Wenzel: Anjouk. Dipl. Eml. III. 22-23.;Pór: Nagy Lajos 397.
