Századok – 1982

Történeti irodalom - Mayer; Theodor: Verwaltungsreform in Ungarn nach der Türkenzeit (Ism.: Heckenast Gusztáv) 584/III

596 TÖRTÉNETI IRODALOM THEODOR MA YER: VERWALTUNGSREFORM IN UNGARN NACH DER TÜRKENZEIT Zweite, Durchgesehene und Ergänzte Auflage Herausgegeben von Josef Fleckenstein und Hainz Stoob Bearbeitet von Adalbert Toth Jan Thorbecke Verlag, Sigmaringen, 1980, XII+147 1. KÖZIGAZGATÁSI REFORM MAGYARORSZÁGON A TÖRÖKKOR UTÁN Theodor Mayer (1883-1972) e fiatalkori, 1911-ben publikált, ma már szinte teljességgel hozzáférhetetlen munkáját a Südostdeutsche Kommission 1963-ban, a szerző 80. születésnapjára, új lenyomatban kívánta megjelentetni. Az idős szerző azonban szükségesnek látta a munka átdolgozását, korszerűsítését, s ezzel 1972-ben bekövetkezett haláláig nagyjából el is készült. A hagyatékában fennmaradt kéziraton az utolsó, kiadás előtti simításokat Adalbert Toth végezte el. Ritkán adatik meg történésznek, hogy húszas éveinek alkotásához nyolcvanas éveiben térhessen vissza. Theodor Mayer esetét egyedülállóvá teszi, hogy a közben eltelt 60 év alatt a 20. század egyik legjelentősebb német középkortörténészévé, a Konstanzer Arbeitskreis für Mittelalterliche Geschichte megszervezésével korunk történettudományának egyik nemzetközi szellemi irányítójává lett. Fiatalkori témájához időközben nem tért vissza, így friss szemmel és egy alkotásokban gazdag élet tapasztalataival foghatott neki az átdolgozásnak. A mű a török kiűzése utáni magyarországi Habsburg-berendezkedés alapvető monográfiája, amelynek a Kollonich-féle Einrichtungswerk áll a középpontjában. ,,Az újabb osztrák történészgeneráció e tagja magyargyűlölettől mentesen tárgyalja a kérdést, Kollonicsot és az egész reformtervet megpróbálja merkantilista tudományos és humanisztikus törekvésekkel kapcsolatba hozni, mi szerintem alig sikerült neki" - írta az első kiadásról Szekfű Gyula a Magyar Történet jegyzeteiben. A második kiadásra ugyancsak a magyarok iránti elfogulatlanság jellemző, a merkantüista törekvések az Einrichtungswerk szellemi forrásai közt már nem dominálnak, inkább természetjogi gyökerei kerülnek kiemelésre, de a mai, nem szellemtörténész olvasó figyelmét nem is ezek a mozzanatok kötik le. Theodor Mayer számára az Einrichtungswerk, a magyarországi Habsburg-berendezkedés mikéntje, hol kimondva, hol csak éreztetve a dolgot, hatalmi kérdés, a bécsi centralizáció, a bürokratikus abszolutizmus és a középkorból ittmaradt magyar rendi közigazgatás évszázados küzdelmének egyik állomása. A szerző nem hagy pillanatnyi kétséget sem az olvasóban afelől, hogy az abszolutizmus oldalán áll, Bécset tartja ebben a küzdelemben haladónak. De rendkívüli beleérző képességgel ismerteti és teszi megérthetővé a nem a magyar történetíráson nevelkedett olvasók számára is a rendi álláspontokat, s megfelelően hangsúlyozza a Bécs által elkövetett politikai hibákat, mindenekelőtt az ellenreformáció erőltetését. „Ez a magatartás nagy kárt okozott, mert az érintetteket a köztük fennálló egyéb ellentétek ellenére egyesítette, és II. Rákóczi Ferenc fejedelem táborába vitte." (40. 1.) Theodor Mayer értékelése szerint az Einrichtungswerkben tulajdonképpen nagyon kevés új gondolat és javaslat van. Gyakorlati célú munkálat volt, amely a visszaéléseket kívánta megszüntetni, nem az állam gazdasági alapjait megreformálni, a rendeket akarta korlátozni, s nem az alkotmányt módosítani, a közigazgatást akarta a német elem szaporításával javítani, s nem az országot elnémetesíteni. Mint történeti forrásnak az ad neki különös jelentőséget, hogy megtalálhatók benne mindazok az ideológiai és politikai irányzatok, amelyek keletkezése idején a bécsi udvarban hatottak. Abszolutisztikus beállítottsága ellenére is nagyon felemás volt ez a légkör, hiszen - mint ezt a szerző többször is kiemeli — Bécsben ez időben senki nem gondolt arra, hogy a közigazgatásban megkerülje a nemesi vármegyét. Kollonich természetesen maga is az uralkodói abszolutizmus híve volt, de nem ő volt ez irányzat legkövetkezetesebb képviselője, egyrészt hangot adott olyan rendi követeléseknek is, amelyeket más miniszterek elutasítottak, másrészt nem rendelte alá a katolikus egyházat az államhatalomnak. Egyes rendi követelésekkel való azonosulása alapján minősíti Theodor Mayer Kollonichot magyarbarátnak; ebben a kérdésben a távolság zavarhatta meg a szerző tisztánlátását, mert teljesen nyilván-