Századok – 1982
Közlemények - Kristó Gyula: Koppány felnégyelése 959/V
962 KRISTÓ GYULA Koppány ostromolta, s ha — Győr aktualitását egyelőre nem is tudván megfejteni — Győr helyett a forrás előképében Diósgyőrt tételeznénk fel, amely az Istvánnal szövetséges kabarok szállásterületén van, akkor Szegfű szerint világos, hogy „a negyedik részt sem valamiféle megfélemlítés céljából juttatták el Gyulához. Egyazon szimbólum jelentése egyazon összefüggésben, egy adott időpontban nem lehet különböző".19 A „miért?" kérdése a legszorosabban összefügg a „hová?" kérdésével. Összekapcsolódik ez már Györffy György okfejtésében is, aki a testrészek szétküldésében „intést" látva tesz kísérletet annak meghatározására, hogy István miért éppen a krónikában megnevezett helyekre juttatta el Koppány holttestének részeit. Ezt írja: „A Székesfehérvár kapujára tűzött testrész bizonyára Szabolcs vezér dédunokáinak szólt, Csáknak és nemének, akiktől Géza a várat elkobozta, s akik talán azért nem álltak Koppány mellé, mert magukat nála is jogosultabbnak tartották az uralomra. A veszprémi kapura tűzött csonk Szalóknak, Ösbő veszprémi vezér leszármazottának és Koppány Balaton—Bakony környéki híveinek szólhatott, a győri alighanem Huba, a Rába parti vezér utódának, Szemerének, végül az erdélyi Fehérvárra küldött testrészből érthettek a rokon Gyulák és a Maros partját járó Ajtony egyaránt".20 Györffy magyarázata számos ponton kételyt ébreszthet. Mert az még csupán tollhibának lenne tekinthető, hogy a krónikában szereplő Esztergom helyett Székesfehérvárt említ, de a sajnálatos elíráshoz rögvest elmélet is csatlakozik a Csák nem 10. század végi történetéről, amelyről tudni véli, hogy várát Géza kobozta el, s hogy féktelen hatalomvágyból nem álltak tagjai Koppány mellé. Ezekről a kérdésekről egyetlen forrásunkban sem maradtak fenn információk, homály borítja tehát mind azt, hogy ki és mikor kobozta el Szabolcs utódaitól várukat (vagy e tájt elkobozta-e egyáltalán valaki), mind azt, hogy Csákék hogyan „viszonyultak" Koppány felkeléséhez. Az sem mellékes körülmény, hogyha István Csákékat kívánta inteni, akkor miért nem Csákvárra tűzette ki a tetem egy részét, ami bizonnyal a Csákok korai tulajdonú vára volt, s miért Székesfehérvárra. De Veszprémmel és Győrrel sem jobb a helyzet a Györffy-féle feltevés alapján. Anonymus gestájának más forrásokból ismeretlen hősei kelnek itt életre, nagyfokú bizalmatlanságot ébresztve az amúgy sem szilárd lábakon álló elmélet iránt. Mert hiszen — s végtére ismét a „miért?" kérdésénél vagyunk — miért kellett inteni a hajdani urakat (ha egyáltalán az „intés" volt István célja), akik már régóta nem voltak tulajdonosai azoknak a váraknak, ahová Koppány testrészeit István kitűzette? A „hová?" kérdésére sokkal megnyugtatóbb választ remélhetünk akkor, ha abból indulunk ki: István csak oda küldhette a tetem egyes részeit, ahol hatalma volt, ahol módjában állt a várkapura szegeznie azokat. A krónika vizsgált mondata igazi nagy jelentősége abban van, hogy megadja azt a területet, ahol 997-ben István hatalma -objektíve vagy szubjektíve - érvényesült. Két terület mutatkozik ilyennek, a Dunántúl északi része, az Esztergom-Veszprém-Győr vonalak között kirajzolódó háromszög, illetve annak ,.háromszögön" kívüli peremterülete, valamint az az Erdély, amelyet aligha Gyulafehérvár vidékén, tehát a későbbi Dél-Erdélyben képzelhetünk el, hanem azon a vidéken, amelyen utóbb Közép- és Belső-Szolnok, Kraszna, Szatmár, Kolozs és 19 Szegfű László: Az Ajtony-monda. Acta Universitatis Szegedinensis de Attila József nominatae. Acta Historica XL. Szeged, 1972. 9. 34. jegyz. 20 Györffy György: a 9. jegyzetben i. m. 121.
