Századok – 1982

Műhely - Mályusz Elemér: A Zsigmondkori Oklevéltárról 923/V

946 MÄLYUSZ ELEMÉR / feljegyeztem, hasonlóképpen a személyneveket és az index tárgyszavait. A mutató anyaga a tisztázati példányról csak akkor került cédulákra, amikor a regeszták és kivonatok időrendbe rakva elnyerték sorszámukat. A címszavakat és sorszámokat nem magamnak kellett cédulákra átírni — számuk megközelítette a 100 000-et —, reám csak az ellenőrzés hárult. A mutató szövegében a legépelés után könnyen lehetett a következetlenségekre rájönni, a hiányokat pótolni, a tévedéseket kijavítani, az utalásokat pedig beiktatni. Nagy megnyugvást jelentett számomra, hogy Borsa Iván a kiadó felkérésére mint harmadik lektor vállalta a revizori tisztet, és annak az őt jellemző odaadással. fáradhatatlan munkaerejével eleget tett. Sohasem gondoltam volna, hogy a mindig fárasztónak vélt mutatókészítés ily megnyugtató hatású legyen. Az idő arra is elég volt, hogy a külföldi forrásmunkák, folyóiratok, gyűjteményes sorozatok körét, magyar vonatkozású okleveleket keresve, kibővítsem. A rövidítések jegyzéke az I. kötet 196 számával szemben 372-re emelkedett. Most, hogy alkalmam nyílt az egykori Monarchia népeinek legrégibb történeti évkönyvsorozatait, folyóiratait, Zsigmond-kori okleveleket keresve, átlapozni, mint a bécsi Adler, a prágai Archiv Cesky és a Mitteilungen, a brünni Zeitschrift, a boroszlói ugyancsak Zeitschrift, a gráci Beiträge, a spalatoi Bullettino, a sarajevoi Glasnik és Mitteilungen, a zágrábi Rad, Starine és Vjestnik több tucatnyi kötetét, csodálkozva vettem észre, hogy történetünk minden korszakára, a honfoglalástól a 19. század közepéig bezárólag találhatók bennük forrásközlések és tanulmányok, amelyek pl. a Jagelló-kor, a török háborúk, a Napóleon-kor kutatóját éppen úgy érdekelhetik, mint engem a Zsigmond-koriak. Hogy ne kelljen másoknak is a maguk kutatási területébe tartozó adatok számbavétele végett hasonló időrabló munkát végezni, megpróbáltam mindazok figyelmébe ajánlani a rendszeres bibliográfiai adatfelvételt, akiktől ily átfogó munka hasznos voltának megértése várható volt, kiderült azonban, hogy senki sem tartja magát illetékesnek. így csak a Zsigmond-korra vonatkozó közlések adatait jegyeztem ki, kötet, évfolyam és lapszámutalásokkal, természetesen 1437-ig, valamint a pótlásba szánt 1387-1399 éveket. De — ugyancsak magától értetődően — a Monarchia megszűnését követően indított hasonló kiadványokat, mint a római Archivio storico per la Dalmazia, a bratislavai Acta és Bratislava, a Burgenlándische Heimatblätter, a jasi Cercetäri, a trnavai Kultura, a zagrebi Narodna Starina, a bucure§ti Revísta Istoricá, Rev. Ist. Romänä és Revue historique, a Turéiansky Sv. Martin-i Sbornik sorozatait is. Számra nem sok az információ, amit ezek, vagy oly világszerte ismert folyóiratok, mint pl. az Analecta Bollandiana, Archivalische Zeitschrift, Archivio Storio Italiano, Archiv für slavische Philologie, Bibliothèque de l'École des chartes, Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung a Zsigmond-kor megismerésére regeszták alakjában szolgáltatnak, de mert egészen más jellegűek, mint a hazai levéltárakból származók, a fejlemények több oldalú megismeréséhez segítenek. Két év alatt, minden sietség nélküT, elkészült a második kötet, amely tizenegy év okleveles anyagát tartalmazza. Az első kötetben érvényesített elvek szerint, azonban kevésbé törekedve zsúfolt fogalmazásra. A terjedelem a név- és tárgymutatóra fordított nagyobb gondot számszerűen is tükrözte. Amíg az I. kötet 6234 száma 101 oldalnyi mutatóban nyert feldolgozást, most 8155 számé 181 oldalt tett ki. Kissé szabadabban történvén a fogalmazás, sejtetni lehetett, hogy valamelyest nagyobb lesz a regeszták és kivonatok összteijedelme is. Mily mértékben, annak megállapítására s egyéb nyomdai