Századok – 1982
Műhely - Mályusz Elemér: A Zsigmondkori Oklevéltárról 923/V
942 MÄLYUSZ ELEMÉR / Példákkal illusztrálva: mindazok, akiket érdekelnek a családtörténeti kapcsolatok, hiányolták és beszélgetés közben rosszallólag szóvá tették, hogy a birtokiktatásokra vagy vizsgálattartásra kirendelt királyi emberek nevei hiányzanak, holott, érveltek, van olyan középkori falu, amelynek létét egyedül földesurának — a birtokról vett — családneve bizonyítja, amint azt Csánki Történeti földrajzának nem egy utalása tanúsítja. Az utóbbi hivatkozás kétségtelenül hatásos, mivel a királyi ember nevének elhallgatásával valóban feledésbe merül a 2 1 900 magyarországi középkori település közül4 0 több-kevesebb emléke. Ezt a hiányt, pontatlanságot azonban vállalnunk kell, mert a településről a névnél úgysem adnak több felvilágosítást a névsorok, részletesebb tájékozódás pedig csak az egész megye helyrajzi viszonyainak megismerésével szerezhető. A néhány hiányzóért cserébe viszont tűrnünk kellene, hogy ezernyi helynévből képzett családnévvel töltődjék meg az oklevéltár, indexe pedig semmit mondó névtömeggel duzzadjon fel. A birtokos családok nevei, amennyiben csak puszta létükre van adat, magukban érdektelenek, megemlítésüket valamiféle egyéb, társadalmi vonatkozású ténynek kell indokolnia. Amíg tehát a jogügyletekről szóló oklevelek kivonatai a feleket valamennyi rokonukkal oly pontosan felsorolják, hogy segítségükkel részletes családfák rajzolhatok, a szerepet nem játszó birtokos családok adatait az érdeklődőnek a megyéről szóló oklevelekben tovább kell keresnie. A köznemesek akkor igényelhetnek megemlítést, amint kiemelkednek megyéjükből. Amitől fogva tehát szerepük nagyobb, s máshol, nem megyéjüket felemlítő oklevelekben kell nyomukat keresni. Éppen mert az alispánok, mint az ispán familiarisai többnyire más megyéből származnak, nyilvántartásuk nem mellőzhető. Hasonló megfontolás szükséges a vidéki művelődési központokra, a hiteleshelyekre vonatkozó adatok mérlegelésénél. A királyi emberek társai ők s mert többnyire csak keresztnevük ismeretes, elég, ha csak mint káptalanuk vagy konventjük képviselőire történik általános utalás. Név szerinti számontartást igényelhetnek azonban közülük azok, akik különleges munkakört látnak el, mint a notariusok és a litteratusok. Zsigmond koráról lévén szó, fontosnak bizonyulhat a határidő, ameddig a diákok szerepelnek. Egyébként egy hiteleshely belső összetételére vonatkozólag arra is, hogy időnként hány magister volt tagjai közt, noha a privilegiális oklevelek erről megemlékezhetnek, a Zsigmondkori Oklevéltár beérte, hogy az érdeklődőt segítse, mely oklevelekben kutasson tovább. A jobbágyok neveit sem látszott indokoltnak felsorolni. Áttekinthetetlen tömegük, főleg a keresztnéven szereplőké, a kutatást inkább gátolja, mint könnyíti. A hatalmaskodásokról szóló oklevelek névsoraiból csak a jellegzeteseket emeltem ki. Elsősorban a kézműves foglalkozásra utalókat, azután a magyar közszavakkal azonosakat, a nemmagyar etnikumokat bizonyítókat s más, valami okból szokatlannak látszókat. Mivel pedig nem közömbös, hogy pl. két mészáros és egy fazekas a falu hány lakosa közt foglal helyet, szükséges volt a felsorolt nevek számát megállapítani.41 Átmeneti stádium gyanánt szintén le kellett másolni az oklevelek határjárást megörökítő részeit, mert valamelyest elfogadható kivonatot csak a szöveg többszöri elolvasása után sikerült megfogalmazni. A cél az volt, hogy a kivonat tartalmazzon minden földrajzi nevet — vizek, 4 0 Hóman i. m. III. к. 152. 41 A munka technikájára jellemző, hogy az összeszámláláshoz legcélravezetőbbnek bizonyult a névsorokat leírni, mert csak így lehetett a keresztnevek hovatartozását tisztázni és a jobbágyok számát megnyugtatóan megállapítani.
