Századok – 1982
Műhely - Mályusz Elemér: A Zsigmondkori Oklevéltárról 923/V
926 MÄLYUSZ ELEMÉR / köszönhetően alig tíz év alatt ,,mint Kapi vár ura a Felvidék egyik legtekintélyesebb birtokosa" lett.1 1 Amíg a polgárság társadalmi tényezővé fejlődése megértő méltánylásra talált Fejérpatakynál, a parasztság nem számított nála hasonló értékelésre. Nincs önálló élete, s ami történik vele, az a közgazdaság fogalmába tartozik. „A közgazdasági állapotok terén — olvassuk - számos reformot hozott e kor létre. Javította a jobbágy helyzetét földesurával szemben, biztosította az előbbinek szabad költözési jogát, mégpedig oly indokolással, mely a kornak becsületére válik, az újítás alapelvéül mondván ki, hogy minden ember eredettől fogva egyformán szabad s csak a hatalom és erőszak teremtette a szolgai állapotot. A földesúri jog túlkapását a jobbágyokkal kötött szerződések szabályozták, megállapíttatván kölcsönösen egymás kötelességei."12 Milyen volt a parasztság helyzete, észrevehetők-e életében önállóságra törekvés jelei, ennek Fejérpataky számára is még csak az összegyűjtésre váró oklevelekből kellett a jövőben kiderülnie. Oklevéltára készülésével párhuzamosan. Arra, hogy Fejérpataky megismerje a viszonyokat, előttünk pedig megvilágosodjék a parasztságról vallott felfogása, nem került sor. Nem idézhetjük kijelentését, hogy készült oklevéltárába felvenni a parasztságra vonatkozó okleveleket. Csak következtethetjük egyrészt vallomásából, hogy kiadványa, „az ország belviszonyainak mindenféle tekintetben lehetőleg teljes képét akarja nyújtani", másrészt a felsorolásból, melyek azok az oklevélfajok, amelyeket eleve kirekeszt kiadványából. Mivel „az egyszerű perhalasztások, bírságkivetésről vagy lefizetésről szóló oklevelek, a per folyamának különböző fázisairól szólók, különösen ha pl. az ítéletlevél is megvan, mely mindazt magában foglalja s egyéb kevésbé fontos oklevelek, hacsak valami ok közlésöket indokolttá nem teszi, egyszerűen elhagyandók",13 joggal gondolhatjuk, hogy azok a királyi, nádori, országbírói parancsok, amelyek hiteleshelyeket és megyéket hatalmaskodási ügyekben vizsgálatra utasították, helyet nyertek volna az oklevéltárban. Márpedig ezek az oklevelek egy-egy jogi eset adatszerűen pontos, részletes megrögzítésével a parasztság történetének megannyi mozaikszemei, amelyek mellett számra eltörpülnek a közvetlen királyi elhatározást megörökítők, amint egyes földesurak érdekében a jobbágyköltözés akadályait elhárítani törekszenek. Magát Zsigmondot Fejérpataky rokonszenvesnek találta, s ilyennek is ábrázolta. Derűs bohémnak, akinek el lehet nézni nagyzolását, állhatatlanságát. Uralma ugyan zavaros, de mert a szerencse nemcsak őt személy szerint pártolja, Magyarországot is elkerülték a tragikus sorscsapások. Fejérpataky érzi, hogy mindez csak látszat, s éppen mert tudni szeretné, mi a valóság, egy oklevéltár segítségével próbálja tisztázni. Oly módon, hogy korunkra maradt minden fontosabb oklevelet előkeres a levéltárakból, és azokat a kutató kezébe adja. így megismertetni egy kort nem az első próbálkozás volt, 1889-re már készen állottak az Árpád-kor hasonló célkitűzéssel készült különböző oklevéltárai és közlései azzal a megnyugtató bizonyossággal, hogy a jövőben még előkerülő oklevelek mindig számíthatnak arra, hogy gondos kéz fogja kiadni őket. A 14—15. század fordulójára azonban, ez közismert, már annyira meggyarapodott a fennmaradt oklevelek száma, hogy "Uo. 422. 12 Uo. 423. 13 TB Iratok. 1889. 5. sz. (1889. márc. 9.)
