Századok – 1982
Tanulmányok - Engel Pál: Honor; vár; ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről 880/V
910 ENGEL PÁL Pozsony váráról nem szóltunk. Ez természetesen állandóan az ispáni tiszttel járt, és várnagya rendszerint az ispán bírói helyettese, a pozsonyi vicecomes volt.11 0 A mondottakból valószínűnek látszik, hogy a pozsonyi ispánságot mindjárt helyreállításakor (1323) a territoriális elv alapján szervezték meg. Nem mondható el ugyanez másik példánkról, a sopronival egyesitett vasi ispánságról Sopron megye 1317/18-ban, Vas megye 1327-ben jutott a Kőszegiektől a király uralma alá. A két megye honorja 1328-ban négy személy kezén oszlott meg, azaz minden egyes királyi várra külön tisztségviselő jutott. Kapuvár várnagyságát a királyné udvarbírája, Hédervári Dezső soproni ispán viselte, aki, mint láttuk, egyúttal Világosvárt és a zarándi comitatusi is birtokolta.11 1 A három Vas megyei vár élén a Losonci-testvérek álltak: Tamás vasi ispán sárvári, István újvári, Dezső pedig kőszegi várnagyként. (Kőszegen tulajdonképpen két vár volt, az „alsó" a városban, a „felső" meg a hegyekben, de a kettő egyetlen uradalomnak volt a feje, kormányzatilag tehát a „két Kőszeg" - Kethkuseg, 1327 - egy várnak számított.11 2 ) Ez az elrendezés, tapasztalhattuk, a hódításnak volt a szokásos velejárója. Két évvel később, amikor már Losonci István volt Vas megye ispánja, Hédervári Dezső elesett a havasalföldi hadjáratban, és így Károly Róbertnek alkalma nyílott, hogy a nyugati határvidék kormányzását új alapokra helyezze. Losoncira bízta Sopron megyét is, kezére adta mind a négy királyi várat - Losonci Dezsőt a bihari Sebesvár várnagyságával kárpótolta -, és ettől fogva a század legvégéig állandóan egy kézben volt egyesítve a vasi és a soproni ispán tisztje. Az új kormányzati egység nagy váruradalmainál fogva egyike volt az ország legfontosabb honoijainak. Viselői közül az alábbiakat ismerjük: Losonci István (1331—33) Rátót Loránd (1333-36) Rátót Leusták, az előbbi testvére (1337-40) Lackfi István lovászmester, majd tárnokmester (1340-44) Mikes bán fiai, István és Ákos (1344—46) Tót Lőrinc volt tárnokmester (1347-48) Kont Miklós pohárnokmester, az előbbi fia (1349) Wolfurti Rudolf és Ulrik (1350-52) Paksi Olivér királynéi udvarbíró (1353-54) Lackfi András királynéi tárnokmester (1355—56) Kont Miklós másodszor mint nádor (1356—67) Opuliai László herceg nádör (1367—69) Himfi Benedek volt bolgár bán (1369-70) Liszkói Pál asztalnokmester (1371) 1,0 1331: AO II. 546; 1340: Monumenta ecclesiae Strigoniensis. III. Red. Ludovicus Crescens Dedek. Strigonii 1924. 362; 1359: Dl. 41.387; 1368: F. IX/4. 147. Időnként maga az ispán is szerepel várnagyként (pl. 1341: AO IV. 83). 111 L. a 67. jegyzetet. "J L. a 78. jegyzetet. Kőszegre 1327: HO I. 152, és vö. 1331: F. VIII/3. 525 (Nemeth Kutzig várnagyai), 1335: Sopr. I. 135 (castra regia Kuzeg).
