Századok – 1982
Tanulmányok - Engel Pál: Honor; vár; ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről 880/V
HONOR, VÄR, ISPÁNSÁG 885 A király személyét érintő ügyben a tanács külön testületként is fellépett, mint az ország egyetemének képviselője, 1328-ban az osztrák hercegekkel szemben külön oklevélben vállalt szavatosságot a békéért, amelyet királya kötött velük, és az oklevelet kiállító országnagyok kötelezték magukat, hogy urukat minden erejükkel rá fogják bírni a szerződésben foglaltak megtartására.1 5 1330-ban az ország nemeseinek összessége nevében huszonnégy világi főméltóság hozta meg ítéletét Zách Feliciánnal és nemzetségével szemben, amiért a királyra és családjára kezet emelt.1 6 Ezeken a „hosszú távú" döntéseken kívül, amelyeknek írásos nyomais maradt, a napi politika folyó ügyeiben is érvényesült az országnagyok szava. Ezek az ügyek nem voltak feltétlenül jelentéktelenek. Ide tartozott például a honorok szétosztása is, amit éppen a legfontosabbak közé kell számítanunk, s ami bennünket ezúttal elsősorban érdekel. Ez is a tanácsban történt: Károly Róbert 1328-ban azt írta Ung megye nemeseinek, hogy az ispáni honort „a főpapok és bárók tanácsára" adta Druget Jánosnak.1 ' Amennyiben jelentős tisztségek szétosztásáról^ volt szó, a döntés elsőrendű hatalmi kérdés volt. Ennek ellenére egyetlen esetben sincs róla közvetlen tudomásunk, mivel az ügyek intézése — természetesen — szóban történt. Csupán a tisztségviselők körében beállt személyi változásokból próbálhatunk visszakövetkeztetni a döntési mechanizmus működésére és szempontjaira. Ezt kell tehát megkísérelnünk, bármily hiányosak is a 14. századi méltóságok változásaira vonatkozó ismereteink.1 8 A következőkben a lehetőségekhez képest rekonstruálunk egy fontosnak tekinthető döntési szituációt, amelynek legalább időpontját és körülményeit hozzávetőleg ismerjük. Látni fogjuk, hogy a homályos pontok még ebben az esetben is számosak. A hatalom újrafelosztására a legtöbb esetben egy főméltóság halála vagy súlyos betegsége "adott indítékot. Így amikor 1356 februárja táján meghalt a tizennégy éve hivatalban lévő nádor, Gilétfi Miklós, elhunytával hatalmi vákuum keletkezett. A vákuumot természetesen nem a nádori bíróság perei és az elmaradt közgyűlések jelentették, mert azokat el lehetett halasztani, hanem az üresen hagyott nádori honor. Sajnos, tudásunk ezen a pontoneléggé cserbenhagy. Bizonyos, hogy Gilétfi is, mint elődei vagy utódai, számos ispánságot tartott a kezén, ezek közül azonban egyedül Trencsént és a hozzá tartozó várakat ismerjük.1 9 A többit kizárásos alapon Nyitra, Biliar, Fejér, Tolna és talán adattal. Nincs tehát semmi okunk, hogy a 14. század prelati et barones kitételét (és ennek a proceres, nobiles bevonásával kibővített változatait) másra vonatkoztassuk, mint az ország fő egyházi és világi méltóságair a, I epfeljehh azon érdemes vitatkozni, hogy ez utóbbiak körébe az ispánok minden esetben és teljes számban beleértendők-e. (Az újabb irodalomból János M. Bak: Königtum und Stände in Ungarn im 14-16. Jahrhundert. Wiesbaden, 1973. 27 kk. bárókon következetesen a tisztségviselőket érti. a hazai feldolgozásokban azonban erre egyelőre nincs példa.) 15 DF 257 972, hibás kiadása F. V1II/7. 209. 16 F. VIII/3. 419-427. 17 D1. 31. 214. 1 *A 14. századi bárók, ispánok és várnagyok, valamint helyetteseik archontológiáját a kiadott forrásokból jó érzékkel állította össze annak idején Wertner Mór (1. a Rövidítések között). Adatai néhol korrekcióra szorulnak, egészükben azonban megbízhatók, ezcrt az egyszerűség kedvéért rájuk hivatkozom az alábbiakban ott is, ahol valamivel pontosabb adatok állnak a rendelkezésemre. Egy új, korszerű archontológia összeállítása mindenképpen kívánatos volna. 1'Trencsénre 1354: Dl. 72. 828, a hozzá tartozó Oroszlánkő várra 1354:DF 266.932. Utolsó ismert nádori kiadványa jan. 24-én kelt: Dl. 4593. 4 Századok 82/5
