Századok – 1982

Tanulmányok - Engel Pál: Honor; vár; ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről 880/V

882 ENGEL PÁL vagy ispán, egy terület kormányzását, vele együtt megkapta az annak határai közé eső királyi várak felügyeletét is.5 3. Abból a már említett anakronisztikus szemléletből kiindulva, hogy a földbirtoknak elsősorban gazdasági jelentősége van, a szakirodalomban az a nézet vált elfogadottá, hogy a 14. századi királyi várak „várgazdaságok" voltak, amelyek a kincstár „földvagyonához" tartoztak, és jövedelmüket a várnagy hajtotta be, ill. kezelte.6 Ez a nézet nem bizonyult helytállónak. A források inkább azt a sejtést igazolták, amely szerint a tisztségviselő (azaz a báró) a felügyeletére bízott várak birtokainak jövedelmét megkapta haszonélvezetül arra ázTdore, amíg hivatalát viselte. (Erre nézve előző dolgozatomban inkább csak közvetett bizonyítékokkal tudtam szolgálni. Időközben azonban, mint látni fogjuk, előkerült egy olyan forrás is, amely ezt a sejtést közvetlenül is igazolja.) 4. A báró tehát hivatalként kapta egy territórium kormányzását az ottani várjavak élvezetével együtt. Ez a gyakorlat adekvát móáorí tükröződik a korszak jogi terminológiájában is: a bárónak adott hivatal, „tiszt"^JhonorJ jogilag a királyi adománynak egy formája, ami az átruházáfjcőnferré) és a birtoklás (teuere vagy possidere) terminusaiban is kifejeződik. Ebben a jogi struktúrában a honor gyanánt /pro honore) adott birtok azáltal különbözik az örökadománytól, hogy nem „örök jogon" (iure perpetuo) adományozzák, hanem csupán az uralkodó „tetszése ШШтга"тУотшг/е beneplacito), és a hivatal visszavonásakor megszűnik.7 5. A vár mint politikum tételezéséből kiindulva a jelek szerint sikerült egy sajátos politikai rendszer körvonalait kitapintani, amely a „hivatalt" és hivatali birtokot egyaránt jelentő honona mint centrális intézményre épült. Kitűnt azonban, hogy ez a rendszer valójában egyáltalán nem „sajátos", és inkább csak késői előfordulása az, ami meglepő. A honor mint „hivatali hűbér" (fief de dignité. Amtslehen) szinte valamennyi nyugateurópai államalakulatban megtalálható ugyanilyen néven és közelítőleg ugyanilyen jelentéssel, csakhogy nem a 14., hanem a 9-12. században. Magyarországi szereplése tehát nem elszigetelt jelenség, hanem egy elteijedt, kezdetleges politikai szervezeti formának egyik késői megnyilvánulása, amely terminológiai rendszerében különösen a normann és katalán hűbéri intézmények korai stádiumára emlékeztet.8 6. Mivel Magyarországon a honor szó ebben a jelentésében teljesen feledésbe merült, nyilvánvalónak látszott, hogy olyan kihalt intézménnyel van dolgunk, amelynek a 15. századi rendi átalakulás még az emlékét is elsöpörte. Ésszerű volt feltételezni, hogy az 5Ezzel a kérdéssel a jelen tanulmány második részében bővebben foglalkozom (vö. Engel 1981. 5-6). 6 L. különösen Hóman i. m. 63: „Hatalmas kiterjedésű magánbirtokai és az újonnan szervezeti várgazdaságok birtokában a király még mindig az ország leggazdagabb földbirtokosa volt. s domaniális jövedelmei nevezetes szerepet töltöttek be a királyi magánháztartással egybeforrott államháztartás jövedelmei között". 1Engel 1981. 6-11. 8Engel 1981. 17-18. Az ott idézett műveken kívül 1. még a 10 11. századi német hivatali „hűbérekre" Heinrich Mitteis: Der Staat des hohen Mittelalters. 4. bearb. Aufl. Weimar, 1953. index s. v. Amtslehen, honor: Theodor Mayer: Fürsten und Staat. Studien zur Verfassungsgeschichte des deutschen Mittelalters. Weimar, 1950. 233-238. A megfelelő katalán intézményekre J. M. Lacarra: „Honores"et ,,tenencias"en Aragon. In: Les structures sociales de l'Aquitaine,du Languedocet de l'Espagne au premier Sge féodal. Paris, 1969. 143-177. (A tanulmány ismeretét Bak Jánosnak köszönöm.)