Századok – 1982

Tanulmányok - Engel Pál: Honor; vár; ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről 880/V

Engel Pál HONOR, VÁR, ISPÁNSÁG Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről A közelmúltban egy rövid tanulmányban megkíséreltem felhívni középkorunk kutatóinak figyelmét egy elfelejtett intézményünkre, а Лоно/та. amely a magyar királyság szervezetében a 14. század folyamán — és minden jel szerint korábban is - véleményem szerint jelentős, sőt talán elsőrendű szerepet játszott.1 Ezzel kapcsolatos kutatásaimhoz az Anjou- és Zsigmond-kor hatalmi—politikai viszonyainak közvetlen tanulmányozása adott indítékot. Kiindulópontul végeredményben az a — birtoktörténeti adatokból rekonstruálható — tény szolgált, hogy 1382 körül az ország várainak mintegy a fele (150 vár) a hozzájuk tartozó uradalmakkal együtt ,.királyi vár" volt, azaz nem örökjogú nemesi és nem egyházi birtok. Ez a tény a várak kiemelt | politikai jelentőségének ismeretében különös figyelmet érdemelt, hiszen várható volt. hogy a korszak politikai viszonyaira és ..állami" berendezkedésére döntő befolyást gyakorolt. -A politikai jelzőt azért kell hangsúlyozni, mert régebbi történetírásunk a várak történelmi szerepét általában helytelenül értelmezte. Fogalmilag megengedhetetlenül elválasztotta egymástól a várat mint „tereptárgyat" és a hozzá tartozó földbirtokot, és -újkori minták alapján — mindegyiket külön vonatkoztatási rendszerben vizsgálta. A földbirtoknak mindenekelőtt gazdasági jelentőséget tulajdonított, hallgatólagosan feltételezve. hogy birtokosa számára elsősorban azt az értéket — a jövedelmet hozó gazdasági erőforrást — képviselte, mint a későbbi századokban. A várakat ellenben az ország „honvédelmi" rendszerének elemeiként próbálta értelmezni, és hadászati értéküket vette számba, figyelmen kívül hagyva azt a nyilvánvaló tényt, hogy középkori váraink túlnyomó többségének építésekor stratégiai megfontolások legföljebb másod- vagy harmadsorbanjöttek tekintetbe.2 1 Engel Pál: A honor. A magyarországi feudális birtokformák kérdéséhez. Történelmi Szemle 24 (1981) 1-19. 2 Talán szükségtelen megemlíteni, hogy a várak ahistorikus szemlélete csupán egyik vetülete egy általánosabb eszmetörténeti jelenségnek: a 19. századi szemléleti keretek továbbélésének a középkorkutatásban. Ennek legfontosabb módszertani következménye esetünkben a modern államfogalom historizálása és ezzel együtt a középkori uralmi rendszerek helytelen megközelítése, amiből a politikatörténet közismert érdektelensége adódik. A zsákutcát a külföldi kutatás már regen felismerte (Otto Brunner: Land und Herrschaft, 1939) és mint tudjuk, az új eszmei alapokra helyzett politikatörténet ma reneszánszát éli (vö. Jacques Le Goff: Is politics still the backbone of history? Daedalus 100 (1971) 1-19; Lawrence Stone: The revival of narrative: Reflections on a New Old History. Past and Present 85 (1979) 3-24). Magyarországon ez egyelőre még nem következett be. jóllehet Brunner munkája nem maradt ismeretlen (bőven beszámolt róla annak idején Komjáthy Miklós: A középkori állam-