Századok – 1982
Tanulmányok - Magyar István Lénárd: „Quaestio bulgarica” (A kereszténység felvétele Bulgáriában) 839/V
A KERESZTÉNYSÉG FELVÉTELE BULGÁRIÁBAN 853 levonta belőle a maga számára. Photios pátriárka levele és a bojárlázadás megmutatták a Bizánc és Bulgária közt fennálló szakadék igazi mélységét, s ezek után Borisz már nem habozott tovább. Minden feltétel együtt volt a Konstantinápollyal való szakításhoz, a Bizánccal szemben alárendelt viszonyának felmondásához, s a bolgár egyházi kérdésnek, Bulgária hovatartozandóságának az eddigiektől eltérő rendezéséhez. 2. A latin egyházszervezés időszaka Bulgáriában 866 első felére bizonyossá vált a bolgár kán előtt, hogy nem Bizánc az, ahonnét problémái kielégítő megoldását várhatja. Még ugyanezen esztendő nyarán meg is történt a szakítás Konstantinápollyal: 866 augusztusában5 5 követeket küldött Rómába I. Miklós pápához, valamint RegensburgbaS 6 Német Lajoshoz, korábbi nyugati orientációjának a felújítására. Döntése érett megfontolás eredménye volt, s különböző szempontok sugallták,57 politikaiak csakúgy, mint vallásiak. A nyílt politikai intervenció veszélye Bizánc részéről már nem fenyegetett közvetlenül, s így adva volt a külpolitikai szituációnak a bolgárok számára kedvező változásával a földrajzilag jóval távolabbi és éppen ezért politikailag jóval kisebb veszélyt jelentő keleti frankokkal az újbóli kapcsolatfelvétel optimális lehetősége. Sőt, Borisz számára éppen hogy Bulgária függetlenségének és szuverenitásának biztosítékaként jöhetett számításba Német Lajos Bizánccal szemben! Róma pedig - akár Bizánccal, akár a keleti frankokkal összehasonlítva — egyáltalán semmiféle politikai vagy egyéb természetű fenyegetést sem jelentett Bulgária számára! Továbbá a Bizánccal történő szakítás és a Nyugathoz való közeledés jelentős belpolitikai eredményekkel is járt: sikerült a bizánci befolyással elégedetlen bojárokat is lecsendesítenie. Végül Borisz is megnyugtathatta ezáltal a kereszténység felvételét, majd a bojárlázadás leverését követő atrocitások5 8 miatt háborgó lelkiismeretét: mindezekért az országban tartózkodó görög klérusra háríthatta a felelősséget, annál inkább, hiszen maga Borisz is ellenségesen viseltetett a bizánciakkal szemben!5 9 Rómában 1. Miklós pápa a legnagyobb örömmel fogadta Borisz közeledési szándékát: a két évvel ezelőtt eltemetett álmai Illyricum visszatérésére egy csapásra megelevenedtek, s a pápa nem késlekedett az adott történelmi pillanatot a Szentszék számára kedvezően kiaknázni. Mindennek egyenes következményeként azonban az egyetemes, összkeresztény szempontok - amelyek végső soron az újonnan kereszténységre térített bolgárok evangelizációjának minél hatékonyabb elmélyítését kívánták volna meg - hosszú időre, közel egy emberöltőre háttérbe szorultak Róma és Konstantinápoly rivalizálása, partikuláris érdekellentétei miatt, s kettejük küzdelmének hátterében egyre élesebben kezd körvonalazódni, kirajzolódni a bolgár egyházi kérdés: a „quaestio bulgarica". 5S Anastasii Bibliothecarii Históriáé de vitis Romanorum Pontificum (Liber Pontificalis) PL. CXXVI11, col. 1379-1396) "Annales Bertiniani (auctore Hincmaro), op. cit. pp. 473з9-474)9 - Annales Fuldenses, op. cit. p. 37945 _4 8 51 /. Dujtev: Au lendemain . . . op, cit. p. 121122. 5 'D. Obolensky: op. cit. p. 85. 5 9 Responsa; op. cit. Cap.: III, VI, XIV-XVI, L1V, LV, LVII, LXVI, LXXVII, XCIV, CVI. 2 Századok 82/5
