Századok – 1982
Tanulmányok - Magyar István Lénárd: „Quaestio bulgarica” (A kereszténység felvétele Bulgáriában) 839/V
844 MAGYAR ISTVÁN LÉNÁRD A Karoling-birodalom szétesésével egyidőben Bizáncban is mélyreható változások történtek. Bizánc történetének egyik legsúlyosabb, leghosszabb ideig tartó belső válságát sikerült végleg felszámolnia: az évszázadok óta, állandóan újabb és újabb formában jelentkező krisztológiai viták végső, logikus lezárását jelentő képrombolás több mint egy évszázados belső kríziséből sikerült Bizáncnak kilábalnia. Az ortodoxia győzelme Bizáncban a verduni szerződés évében, 843-ban biztosította ismét a nyugodt belső fejlődés, az ideológiai egység hátterével külpolitikai expanzióját is a továbbiak során. Hogy mindez milyen módszerekkel ment végbe, erre adnak választ a bolgárok és a morvák megkeresztelkedésének körülményei, valamint az előzmények vizsgálata. A Nagymorva Állam felemelkedése 830-tól Mojmir (830-846), majd Rasztiszláv fejedelem (846—870) alatt következett be. Nagyjából ugyanerre az időszakra esik a bolgár állam megerősödése is, miközben szomszédaik, Bizánc és a frankok részint ideológiai, részint fizikai szétesésükkel küszködnek. Bulgária Omurtág kán idején, még 814-ben, harminc esztendőre szóló békét kötött Bizánccal,8 s így déli szomszédjától hosszú ideig nem kellett tartania. A Karoling-birodalommal 8329 óta szintén békés volt Bulgária viszonya, miután a Dráva-Száva közének bolgár kézre kerülését békésen elismerték, s frank kézen csak a Drávától északra lévő területek maradtak az egykori Pannóniából. Ezt a békekötést 845-ben Paderbornban a keleti frank királyság nevében Német Lajos (840-876) és a bolgár kán követei ismételten megújították,10 s egészen Borisz trónraléptéig, 852-ig tartott a bolgár-frank jó viszony, húsz esztendőn keresztül. Ez a húszesztendős jó viszony a frankokkal, a harmincesztendős béke hátterében Bizánccal, módot és bőséges lehetőséget adott Bulgária számára a békésebb jellegű kapcsolatok kiépítésére is a Karoling-, majd a keleti frank birodalommal. Ezt a csaknem felhőtlen két-, illetve háromoldali jó viszonyt csupán 833-ban árnyékolta be az éppen akkor Bulgáriában kirobbant véres keresztényüldözés, amelynek a bolgár kán bátyja, Bóján is áldozatul esett.1 1 Márpedig egy keresztényüldöző Bulgária a 9. század Európájában mind a frankok, mind pedig Bizánc számára egyaránt elfogadhatatlan volt. Óhatatlanul fennállott annak a veszélye, hogy a továbbiak során a kereszténység terjesztésének ürügyén akár a frankok, akár Bizánc interveniálni fog, s a kérdés csupán az volt, hogy Bulgária számára melyik fél intervenciója lehet a veszélyesebb? ! Mindenesetre a húszesztendős jó viszony a frankok és a bolgárok közt a frankbarát külpolitikai orientációval a bizáncit ítélte veszélyesebbnek. 852-ben, Borisz trónra léptekor kísérlet történt a korábbi bolgár—frank jó viszony folytatására, a bolgár kán követei meg is jelentek Mainzban Német Lajos előtt, azonban a követjárás eredménytelenül végződött. Borisz követei dolgavégezetlenül távozni kényszerültek.1 2 853-ra felborult az eddigi békés viszony Bulgária és a keleti frank állam között. Borisz 853-ban már a morvák szövetségeseként küzd Német Lajos ellen.1 3 'Димитър Ангелов: История на Византия. I.5 София, стр. 303-304. 'Annalista Saxo: MGH, SS, VIII, p. 574. 10 Annales Fuldenses: MGll, SS, I. p. 3642 5 _27 11 Migne, Patrologia Graeca, CXXVI, col. 193 spp. 12 Ann. Fuldenses:MGH,SS,I.pp. З6739 -З681 7 0 » 13 Ann. Bertiniani, ed. Portz: MGH, SS. I. p. 448,4_, 8 : 853.
