Századok – 1982
Tanulmányok - Magyar István Lénárd: „Quaestio bulgarica” (A kereszténység felvétele Bulgáriában) 839/V
840 MAGYAR ISTVÁN LÉNÁRD hatalom közelségétől megszabadulva, a birodalom központjának Konstantinápolyba történt áthelyezése óta egy egészen más alapelvre, az ún. „apostolicitas" elvére helyezkedve építette ki Nyugaton egyházszervezetét, míg a keleti kereszténység továbbra is a birodalmi szerkezethez való alkalmazkodás, az ún. ..accomodatio" elvi alapján maradt. Míg Nyugaton Rómán kívül több apostoli alapítású püspöki székhely nem létezett, addig Keleten több ilyent is fel tudtak mutatni. Ezért az új főváros. Konstantinápoly püspökének a 381-es konstantinápolyi II. egyetemes zsinat III. kánonja értelmében történt második helyre emelése az egyetemes egyházi hierarchiában a keleti egyházrész alapelvéből, a birodalmi szerkezethez való alkalmazkodásából logikusan következett, míg az apostoli alapítás Bizánc esetében semmit sem jelentett . . .3 Erre az alapvető különbségre rendkívül élesen mutat rá I. Miklós pápa Borisz bolgár fejedelemhez küldött ,,Responsa"-iban (1. később), a „quaestio bulgarica" kapcsán. Róma azonban nemcsak apostoli eredetét hangsúlyozta ki Bizánccal szemben, hanem az egyházi hierarchiában betöltött elsőségét, primátusát is: Róma pápája az egyetemes kereszténység legelső püspöke, egyházfegyelmi és dogmatikai téren egyaránt fellebbviteli fórum az összes többi pátriárkái szék számára. A keleti és nyugati kereszténység egymáshoz való viszonyát, ezen belül Nyugat pátriárkátusának, Rómának Kelet többi pátriárkátusához való viszonyát volt hivatott szabályozni az ún. „pentarchia" elve. Az egyetemes egyházat öt pátriárka kormányozza, a legteljesebb egyetértésben egymással és Nyugat pátriárkájával, aki közülük a primátust gyakorolja. A pentarchia elve tehát Róma primátusát egészíti ki! Nem tesz egyenlőségjelet közéjük, Róma mindig az első helyen áll. Konstantinápoly pedig mindig csak a második helyet követeli magának, Alexandria, Antiochia és Jeruzsálem pátriárkátusai előtt. Kifejezi a kereszténység egyetemességét, az egyház univerzalizmusát, valamint infallibilitását a doktrinális kérdésekben, visszautasítva ezzel a császári hatalom beavatkozási kísérleteit, a hamis interpretáció veszélyét a kereszténység alapvető tanításait illetően. A pentarchia elve: modus vivendi Róma és Konstantinápoly között.4 Azonban ez az igen gondosan kimunkált egyensúly konkrét helyzetekben igen könnyen felborulhat, mihelyt a pentarchián belül a primátus érvényesítésére sor kerül, így volt ez a „quaestio bulgarica" esetében is, ahol Róma számára két különböző dolog végzetesen összekeveredett: egyrészt primátusának érvényesítése a konstantinápolyi pátriárkái szék belső szakadásának, Ignatios és Photios viszályának felszámolása során, másfelől viszont a kereszténység konkrét formájának az elfogadása Bulgáriában ismét felvetette Róma régi sérelmét, Konstantinápoly és Nyugat pátriárkátusa jurisdictios határainak kényes kérdését — s kettejük küzdelmének szenvedő alanya az egykori Illyricum Orientale (és Thrákia) területén megtelepedett bolgárság lett. Bizánc és Bulgária; a bizánci „reconquistá" lehetőségei a Balkánon A bolgárok megkeresztelkedésének azonban korántsem csak egyházpolitikai, egyháztörténeti vetületei vannak. A bolgár állam 681-ben egykori kelet-római területeken jött létre, amelyet néhány emberöltővel előbb a Balkán-félszigetet elárasztó szlávok az 3Ibid. pp. 37-38. "Ibid. pp. 91-93.
