Századok – 1982
Történeti irodalom - Kompleksznüe problemü isztorii i kul’turü narodov Central’noj i Jugo-vosztocsnoj Evropü (Ism.: Niederhauser Emil) 812/IV
813 TÖRTÉNETI IRODALOM 1940-es években lezajlott népi demokratikus forradalmak kérdése. Az összehasonlító módszer alkalmazásában a szovjet kutatók körében még nincs egyetértés. A további kutatás koordinálásában nagy szerepet kell kapnia a Szovjet Tudományos Akadémia Szlavisztikai és Balkanisztikai Intézete bázisán létrehozott országos tudományos tématanácsnak a szlavisztika és balkanisztika komplex problémáiról, amely öt nagy kérdéscsoportot tűzött ki: 1) A szláv és balkáni népek etnogenezise, 2) a nemzetek kialakulása Közép- és Délkelet-Európában, 3) a szláv és balkáni népek kultúrtörténetének problémái, 4) a szláv és balkáni népek a nemzetközi kapcsolatok rendszerében, 5) historiográfia és forrástan. A továbbiakban ennek az öt témának, illetve egy újabb témával megtoldott problematikának a kérdéseit tárgyalják az eló'adások, hol konkrét eredményekkel, hol az eddigi irodalom áttekintésével, hol elsősorban a további feladatok felvázolásával. Az etnogenezist tárgyaló első részben N. I. Tolsztoj módszertani fejtegetést ad arról, hogyan lehet a régészeti anyagból az ősszláv szellemi és vallásos kultúrát rekonstruálni, a teendőkről is konkrét képet ad (a Poleszje régészeti feltárása, és a szláv őstörténet szellemi kultúrájáról egy szótár létrehozása). Vjacs. Vsz. Ivanov a szláv etnogenezist a balti és germán kapcsolatok nyelvi maradványainak a megvilágításában vizsgálja, a szélesebb és a szűkebb nyelvrokonságban megtalálható közös szavakból és népnevekből látja rekonstruálhatónak a kultúrát. L. A. Gingyin a szlávok balkáni betelepedésének korára vonatkozó nézetek áttekintése után Prokopiosz egyik helyének filológiai elemzése alapján bizonyítja, hogy a betelepedés nem sokkal Prokopiosz kora, vagyis a 6. sz. előtt indulhatott meg. V. D. Koroljuk és Je. P. Naumov ugyancsak a balkáni betelepülést és ezzel kapcsolatban az etnoszok kialakulását vizsgálja, utal az egyéb elemek beolvasztására, majd a további teendőkre. G. B. Fjodorovés V. M. Nyegrusa az első bolgár állam idejére (8-9. sz. eleje) datálható és országonkint másként elnevezett, etnikailag bizonytalan földművelő régészeti kultúra kérdéseit veti fel, a román régészek egy része ezt románnak tekinti, de közülük is többen vegyes jellegűnek. A szerzők véleménye szerint a kerámia és a lakóhelyek alapján mégis a szláv etnikumhoz köthető, bár egyéb hatást is beolvasztott. A második bolgár állam korszakának régészeti leletanyaga más jellegű, holott a népesség azonos maradt. A probléma tisztázásához nemzetközi együttműködésre van szükség. A kultúra elnevezésére a balkándunai jelzőt javasolják. A burzsoá nemzettéválással foglalkozó szekcióban a főreferátumot A. Sz. Milnyikov tartotta a feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenet törvényszerűségeinek a kutatása címén, elsősorban a feladatokra koncentrálva, ahol a gazdasági fejlődés mellett az állami és jogi intézmények vizsgálatát is fontosnak tartja, tekintettel éppen a korszakban fennálló soknemzetiségű birodalmak létére. Az etnikai fejlődés, a kommunikáció, a nemzeti öntudat elterjedése, a népek közti kapcsolatok vizsgálata a legfontosabb teendő. Az összehasonlító módszer mellett a strukturális-funkcionális és a kvantitatív módszerek alkalmazását javasolja. A régió egészének vizsgálata olyan általános törvényszerűségek felderítésére alkalmas, amelyeket a nemzetenkinti vizsgálat nem tud megragadni. A feladatokat három síkban vázolja fel: 1) kollektív szintétikus munkák minél szélesebb témakörökből, 2) összehasonlító munkák egy-egy problémáról, pl. a modern szláv nemzetek létrejötte, 3) országonkinti vizsgálatok. Ju. A. Piszarev a balkáni államiság szakaszait periodizálja: a 18. sz. végétől az 1830-40 (esetleg 1850-es) évekig, ez a polgári államiság első intézményeinek a létrejötte, az 1840-79-es évek, a szerb, bolgár, román és montenegrói államiság kiépülése, az 1890-es évektől 1918-ig, ez már az imperializmus szakasza. Nagyon jelentősnek tartja, hogy a kapitalizmus kibontakozása és az állami önállóság, valamint a nemzettéválás között nincs párhuzamosság. K. L. Sztrukova beszámol arról, milyen eredményeket ért el a szovjet történettudomány a balkáni népek múlt századi nemzeti felszabadító harcainak a kutatásában, korszakonkint. T. M. Iszlamov és V. I. Frejdzon az osztrák birodalom népeinek nemzeti felszabadító mozgalmát tárgyaló kollektív szovjet mű problémáit ismerteti. A két szerző hangsúlyozza, milyen fontos a múlt század első felének a vonatkozásában a kultúrtörténet vizsgálata, hiszen sok kisebb nemzet esetében ez volt a nemzeti mozgalom fő terepe. A gazdasági fejlődést az egész birodalom vonatkozásában vizsgálják, a társadalmi struktúrát viszont az egyes nemzetek szerint, hiszen ez a nemzeti öntudat elterjedésének egyik alapeleme. L. A. Obusenkova és Sz. M. Falkovics a nemzettéválásra vonatkozó kutatásokat összegezik az egész régió vonatkozásában, hangsúlyozzák, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődésről még alig tudunk valamit. I. I. Lescsilovszkaja azt vizsgálja kritikusan, hogyan tárgyalják a különböző szovjet szintézisek (pl. a magyarul is meglévő Világtörténet megfelelő kötetei) a régió népeinek kultúráját, és megállapítja, hogy ezek csupán külön-külön ismertetik a kultúra egyes szféráit, de nem tesznek kísérletet egységben történő szemlélé-12 Századok 1982/4
