Századok – 1982

Történeti irodalom - Görgey István: 1848 júniusától novemberéig (Ism.: Urbán Aladár) 806/IV

807 TÖRTÉNETI IRODALOM nagyobb részét kitevő dokumentumok segítségével részletekbe is bocsátkozhatott volna, mivel azok nagy többségét - ha esetleg ismerte is - a történetírás csak részben hasznosította. Katona Tamás azonban ezt nem tartotta feladatának, nyilván nem akarta, hogy bevezetője elhalványítsa a bemutatott művet, amelyet a szabadságharc 1848. novemberéig terjedő időszaka „egyik legfontosabb forrásának" tekint. A bevezetés önként vállalt szűkös kereteit méltányolva, egyetlen kiegészítő megjegyzésünk lehet: Görgey augusztus 27-i őrnagyi előléptetése nem egyszerűen „közmegelégedésre" végzett munkájának eredménye, hanem minden bizonnyal annak a következménye, hogy Ivánka Imrével, a miniszterelnök hadügyi és nemzetőri titkárával (és volt ezredtársával) együtt dolgozták ki az önkéntes nemzetőrség toborzásának és kiképzésének tervezetét. A négy kijelölt táborhely (Vác, Szolnok, Arad, Pápa) közül a legfontosabbat, Vácot, Ivánka választotta - vagy kapta -, s a második legfontosabb: a Tisztán inneni önkéntesek gyülekezőhelye, Szolnok (vasúti végpont, a délvidéki táborba irányuló szállítások átrakóhelye) Görgeynek jutott. A bevezetés gondosan mérlegelt megállapításai közül az ozorai győzelem értékelését érdemes kiemelnünk, amely a Görgey-portrét is árnyaltabbá teszi: „Ez a győzelem a példásan felhasznált, okosan vezetett népfelkelés diadala volt . . ." (16. 1.) Görgey István szövegét a közlő gondosan magyarázta, kiegészítette vagy helyesbítette ott, ahol erre szükség volt. A június 11-én a Károly-Iaktanyában történtekről beszámoló résznél azonban érdemes lett volna azt is megemlíteni, hogy haláleset nem István nádor kíséretében fordult elő (31. és 373. o.), aki 12-én délben jelent meg a helyszínen, hanem Mészáros Lázár oldalán, aki 11-én éjjel, mit sem törődve a kockázattal, személyesen kísérelte megnyugtatni a fellázadt olaszokat. Talán arra is rá lehetett volna mutatni, hogy Jellasics betörése idején Ottinger már nem volt a Dráva-vonal magyar parancsnoka (42. 1.), mert Görgey István szövegéből úgy tűnik, mintha ebben a minőségében pártolt volna át a horvátokhoz. Az emlékezések pontatlanok akkor is, amikor a Jellasics elől visszavonuló magyar sereget úgy írják le, hogy az a fehérvári táborba való megérkezéséig „merőben rendes császári királyi osztrák hadseregbeli magyar ezredekből, zászlóaljakból és ütegekből állott" (57. 1.) Az kétségtelen tény, hogy a megyéknek korábban a Dráva-vonalra rendelt nemzetőrségéből ekkor alig állomásoztak már a Drávánál, s Csányi a visszavonuláskor azokat is hazabocsátotta. így csak a sereg „kemény magva" vonult vissza, de abba beletartozott két honvédzászlóalj is. Amellett a Pápán gyülekező önkéntes nemzetőrök már Veszprémben, tehát Fehérvár előtt csatlakoztak a sereghez. Végül még két kis kiegészítés Görgey István szövegéhez: a Lambergnél talált iratokat „a táborból visszatért" Batthyány nem kaphatta meg Kossuthtól (78. 1.), mert Batthyány a táborból egyenesen Bécsbe ment. Az országgyűlés küldöttsége pedig szeptember 28-án nem mehetett Beöthy Ödön vezetésével Mógához a táborba (79. 1.), mert Beöthy ekkor már mint kormánybiztos a délvidéki táborban volt. Egészében véve azonban mind a jegyzetek, mind a név- és tárgymutató gondos munkáról, önálló kutatómunkáról tanúskodnak. A kötet igazi meglepetése az a mintegy másfélszáz dokumentum, amelyre a belső címlap is utal, feltüntetve, hogy a 1848. szeptember 23. és október 16. közötti időszakból okmánytárat is közöl. A kiadványnak ez az egyáltalán nem lényegtelen kiegészítése adja meg az igazi értékét, amely az érdeklődő szakembert is eligazítja, és további kutatásra ösztönzi. A bevezetés azzal indokolja az okmánytár közreadását, hogy „a szabadságharc iratanyagából szánalmasan szerény mennyiség jelent meg mindmáig nyomtatásban". Mivel a Kossuth Lajos összes Munkáinak XIII. kötetében Barta István már publikálta a Schwechatra vonatkozó legfontosabb iratokat, a Zichy-gyémántok ügye pedig nem kapcsolódik közvetlenül az anyaghoz, a választás - írja - „az ozorai diadal és előzményei" iratanyagára esett. Katona Tamás ennek dokumentumait az Országos Levéltár számba jöhető állagaiból, a Hadtörténelmi Intézet levéltárából és a Tolna megyei Levéltárból gyűjtötte össze olyan gondosan, hogy joggal feltételezhetjük: számottevő dokumentum a kérdéssel kapcsolatban nemigen fog előkerülni. A kép teljessége kedvéért talán nem Görgey Szolnokról történt megindulásával lehetett volna kezdeni, hanem Batthyány első, szeptember 13-án kelt és Görgeyt seregével Pestre rendelő utasításával, valamint Görgey két nap múlva kelt válaszával, amelyben jelentette: „e pillanatban képtelen vagyok ellenség elébe indulni, mivel seregem még nincs." A dokumentumok igazi jelentőségét az adja, hogy Katona Tamás publikál minden olyan, a miniszterelnöktől és a Honvédelmi Bizottmánytól, vagy személyesen Kossuth Lajostól Görgeyhez intézett iratot, továbbá Görgey Artúrtól a fentiekhez küldött jelentést, amelyeket eddig sem Steier Lajos: Görgey és Kossuth c. munkája, sem a Kossuth összes Művei XIII. kötete nem közölt. Különösen érdekesek a Görgeytől származó iratok, hiszen azokban tetteiről és gondolatairól ad számot, így