Századok – 1982
Történeti irodalom - Pervoe szerbszkoe voszsztanie 1804–1813 gg. i. Roszszija. Kniga pervaja 1804–1807. (ism.: Niederhauser Emil) 805/IV
805 TÖRTÉNETI IRODALOM PERVOE SZERBSZKOE VOSZSZTANIE 1804-1813 GG.-I ROSZSZIJA. KNIGA PERVAJA 1804-1807 Moszkva, 1980. Nauka, 480 I. AZ 1804-1813-AS ELSŐ SZERB FELKELÉS ÉS OROSZORSZÁG. ELSŐ KÖTET 1804-1807. A helybeli janicsár-uralom ellen, a szultán mellett meginduló, de hamarosan nemzeti szabadságharccá kibontakozó szerb felkelés történetét Leopold Ranke óta már sokan feldolgozták. Hadd utaljunk ezek sorában egy magyar történészre, Kállay Benjáminra, aki két munkájában is foglalkozott vele (A szerbek története 1780-1815. Bp., 1877, és A szerb felkelés története 1807-1810. Bp., 1909). Fő vonásaiban ugyancsak régóta ismeretes Oroszország szerepe ebben a felkelésben, először csupán a diplomáciai és anyagi támogatás (pénzzel és fegyverekkel), az 1806-12-es török háború kirobbanása után már katonai segítség is. A kérdéskör szerb forrásanyaga nagyon csekély, ezért az orosz forrásanyag már eddig is igen jelentős szerepet játszott a feldolgozásokban, még az orosz segítség témájától függetlenül is. Számos dokumentumot egészben vagy részben már eddig is kiadtak. A Szovjet és a Szerb Tudományos Akadémia 1967-ben mégis határozatot hozott a felkelés orosz forrásanyagát lehető teljességgel feltáró közös forráskiadvány megjelentetésére, mindkét részről szerkesztő bizottság irányítása alatt, a szovjetnek az időközben sajnálatosan elhunyt Sz. A. Nyikityin volt a vezetője, a szerbé V. Cubrilovic. Számos szovjet levéltárban folyó kutatás eredményeként jelent meg ez a kötet, amelyet V. P. Gracsev és N. P. Danyilova állított össze, sok munkatárs kutatásainak az eredménye alapján. A felkelés fő eseményeit és a kiadvány szerkesztési elveit összefoglaló rövid bevezetés után 329 hivatalos irat, jelentés, levél stb. teljes eredeti szövegét közli a kötet, rövid regesztával és magyarázó jegyzetekkel minden irathoz külön, továbbá a lelőhely feltüntetésével és utalással arra, hol publikálták már eddig egészében vagy részben a megfelelő dokumentumot. Az orosz, szerb és francia szövegeket a mai helyesírás szerint közlik, a szlaveno-szerb szövegeket ugyancsak mai orosz helyesírás szerint (a francia szövegekhez orosz fordítást is mellékelnek), a személy- és helyneveket azonban mindig az eredeti írásmód szerint. Az első irat 1804. március 13/25-én kelt, a bukaresti orosz konzul jelentése a iaji-i orosz főkonzulhoz a felkelés kitöréséről szóló első hírekkel, az 328. sz. (azért mégis 329 irat, mert van 260/a. számú is) 1807. november 29-i (december 11-i), orosz javaslat arra vonatkozólag, milyen választ adjanak a szerbek a Porta fegyverszüneti ajánlatára. Az iratok valóban lehetővé teszik az esemenyek nyomon követését. Adam Czartoryski orosz külügyminiszterhelyettes 1804. július 17/20-i levele az orosz álláspont első rendszeres kifejtése. Azután is egymást érik a hivatalos orosz állásfoglalások, tanácsok, a Balkánon működő orosz csapatok parancsnokainak jelentései a katonai együttműködésről, szerb kérelmek a segítség vonatkozásában, egy 1807 májusából származó szerb terv Montenegro és Dalmácia orosz tartományként történő egyesítéséről. Az orosz diplomácia hatékony működéséről tanúskodik, hogy a konstantinápolyi orosz követség anyagából került elő pl. Szulejmán pasa belgrádi vezir 1804. október 26-i jelentése III. Szelim szultánhoz francia fordításban, vagy Talleyrand francia külügyminiszter 1806. június 8/20-i utasítása a konstantinápolyi francia követhez, amelyben felszólítja, tárja fel a kormányzatnak a balkáni orosz politika törökellenes jellegét - holott nyilván egyiket sem küldték meg hivatalosan az orosz követnek. Nemegyszer fordul elő az iratokban az osztrák kormányzat, amely elzárkózott a felkelés támogatása elől, sőt, mint az egyik jelentésből megtudjuk, menedéket nyújtott a felkelők elől menekülő török tisztségviselőknek. 1806 januárjában a szerbek a magyar palatínushoz (vagyis József nádorhoz) fordultak (a névmutató nem jelzi, mert csak magyar palatínusról van szó), hogy küldjön fegyvereket, az osztrák kormány azonban ezt nem engedélyezte. 1807-ben több ízben olyan hírek kaptak lábra, hogy az oszmán kormány adósságai fejében Szerbiát egészében átadja Ausztriának. Nagyon hasznosak a kötet mellékletei, egy annotált névmutató, külön helynév-mutató és a szövegekben előforduló, zömmel oszmán terminusok magyarázó szótára. Néhány korabeli illusztráció a szövegben szereplő városokról meg a felkelés vezetőiről ugyancsak érdemleges kiegészítést nyújt.
