Századok – 1982
Történeti irodalom - Tanulmányok Tolna megye történetéből IX. (Ism.: Bellér Béla) 793/IV
TÖRTÉNETI IRODALOM TANULMÁNYOK TOLNA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL IX. Szerkeszti: K. Balog János A Tolna megyei Tanács Levéltára, Szekszárd. 1979. 364 1. IX. kötetéhez érkezett az egyik legrangosabb vidéki helytörténeti sorozat, a Tanulmányok Tolna megye történetéből. A tanulmánykötetet ezúttal is széles ívü, a távolabbi múltat a közelivel egybemarkoló anyagkiválasztás, sokszínű tematika, a tényanyagtól determinált szemlélet és változatos módszertani megközelítések jellemzik. Hegedűs László Tolna megye nyugati felének települései (1580-1704), c. tanulmányában azt a folyamatot kíséri figyelemmel hatalmas anyagbázis, török és magyar összeírások, valamint egyéb források alapján, mint változott meg a török-magyar háborúk. Habsburg-ellenes függetlenségi harcok, vándorlások és a kezdődő telepítések hatására Tolna megye nyugati felének etnikai összetétele, mint billent át a népi túlsúly a magyarságról a román, délszláv és - a telepítések következtében - német elemekre. Ezzel kapcsolatban részletes képet fest a gazdasági, társadalmi, politikai változásokról, és igyekszik bepillantani a Magyarországon élő népek egymás közti életébe is. A modern nemzetiségi szemlélet torzító hatását általában sikerült kiküszöbölni, dc azért a magyar-török viszony kissé rózsásabb (21.), a magyar-délszláv-német pedig sötétebb (28, 60—61, 69, 70, 74, 80.) színt kap a kelleténél. A tanulmány a helytörténet szuverén ismeretében hozzá tud szólni országos problémákhoz is, megerősítve vagy helyesbítve az ezekről kialakított képet. Határozottan megerősíti pl. Szakály Ferenc tételét a törökkori kettős adózásról, a rácoknak mindenfajta adózás elleni tiltakozásáról (9, 10, 13, 18, 28.); kellőképpen rávilágít a magyar végvári katonák hátrányos helyzetére a török katonákkal szemben (23-24.) és ebből eredő kényszerű sarcolásaira (43, 44.) is. A kiváló tanulmány értékét csak növelte volna, ha hatalmas anyagát mindenütt sikerül kellő kiterjedésben és mélységben elméletileg is átvilágítani. Hajdú Lajos Az alsófokú népoktatás fejlődése Tclna vármegyében (1770-1790) c. tanulmánya mind anyagának gazdagságánál, mind a feldolgozás sokoldalúságánál, mind pedig az előadás izgalmas elevenségénél fogva a tanulmánykötet legkiemelkedőbb darabja. Bevezetőben markáns képet rajzol a Mária Terézia- és a II. József-féle jozefinista népoktatási politikának a rendi reakció elleni harcáról. A reformok hatására nőtt az iskolák, tanítók, tanulók száma. A megyében a vizsgált időszakban 116 népiskola volt. Ebből azonban 40-50-nek nem volt önálló épülete. A kormányzat - nem mindennapi iskolapolitikai és pedagógiai érzékről téve tanúságot - elsősorban mégsem ezek fölépítésére törekedett, hanem a megye 108 tanítója helyzetének rendezésére, megélhetésének és lakásának, méghozzá ahogy ezt az összeírások hangsúlyozzák - „társadalmi státuszához méltó" lakásának biztosítására. A Tolna megyei tanítók átlagjövedelme 90 forint volt, lényegesen magasabb a Somogy megyei átlagnál (70 forint). Ez a jövedelem négy forrásból eredt: a fundus vagy telek jövedelmébő'l (20%), a párbérből (55%), a stólajövedelemből (11%) és végül a tanulópénzből (14%). A tanulmány szembefordul az akkori tanítók felkészültségének töréneti irodalmunkban szokásos lebecsülésével, és megállapítja, hogy az iskolamesterek túlnyomó többsége, mintegy 90%-a messzemenőleg megfelelt a követelményeknek, gondossága semmiben sem maradt el a megyei tisztviselőkétől. Ennek megfelelően Tolnában az országos átlagnál valamivel jobb volt a népoktatás helyzete. A tanulmány újszerű képet rajzol a magyar iskolaszervezet felépítéséről is, megállapítván, hogy - a közhittel ellentétben - nem a triviális (tehát hármas — olvasási, írási és számolási - alapozást nyújtó) iskola volt az iskolarendszer legalsó láncszeme, hanem a katechizáló iskola, amelyben a hittan volt az egyetlen tantárgy; ehhez azonban csakhamar csatlakozott a betűk megismertetése, az olvasás. A II. József alatt az iskolákban meginduló németesítés határait is teljesen reálisan vonja meg a tanulmány. (158.)
