Századok – 1982
Közlemények - Tóth Ede: Mocsáry Lajos elveszettnek tartott röpirata: „A kiegyenlítés” 760/IV
MOCSÄRY LAJOS RÖPIRATA 787 Nyugodtan és megelégedéssel nézhetünk vissza az „egy év" történetére, ami saját eljárásunkat illeti. Bár ily megelégedéssel tekinthetnénk vissza történetünknek más epocháira. A teljesített kötelességnek öntudata okozza, hogy oly kényelmesen érezzük jelenleg magunkat minden valódi szenvedések és nélkülözések mellett is, még ellenfeleinknél szemmel látható a nyugtalanságnak érzete. Mennyi erőlködés, mennyi tapogatódzás, mennyi egymással ellenkező ide-oda lépés, mily circulus vitiosus:109 — míg mi nyugodtan nézhetjük mind ezen kínos vajúdásukat. A világ minden gondolkodói előtt egy nagy példáját mutattuk fel annak, hogy korunk nem süllyedt el annyira az anyagiságban, mint némely pesszimisták állítják, hogy az erkölcsi erőnek hatalma még most is nagy, mi tisztán erkölcsi alapon, pusztán erkölcsi fegyverekkel útját állottak az anyagi hatalomnak, s oly kínos helyzetbe szorítottuk, melyből utóvégre se lesz más menekvése, mint elismerni az erkölcsi erőnek nagyobb hatalmát s lábaihoz lerakni fegyvereit. E lealázott nemzet felemelkedett, s nem hazudtolta meg a világnak azon véleményét, hogy mondjanak bármit ellenségei, egy eredeti, egy jóra való és nemes lelkű népnek szíve dobog itt a Duna és Tisza partjain. Miként állott a múlt országgyűlésen a nemzetiségi kérdés, és mi lett e tekintetben az eredmény? E nagy tárgyban nem volt még csak tüzetes vitatkozás sem; az ezen alkalomra készült szónoklatok zsebben maradtak annyira, hogy még később hírlapi cikkek alakjában se bújtak elő, talán egyet kivéve, mely a „Magyarország".1 ' °-ban megjelent; közbevetőleg történt egy igen formátlan és éktelen szóváltás;' 1 1 s egy választmány lőn kinevezve, mely összeírt amúgy nagyjából egy pontozatot:112 ez minden, és mégis oly nagy lőn e tekintetben az eredmény, hogy itt egy nagy történeti momentummal állunk szemben. Ugyanis mi volt a korábbi törvényhozásnak félszázadon át törekvése és vezérlő elve a nemzetiségi kérdésben? - a magyarosítás; mi volt vezérlő elve az 1861-ki országgyűlésnek? a nemzetiségek elismerése. I 0 9 circulus vitiosus = hibás, körbenfutó okoskodás II "Magyarország = a határozati párt első orgánuma,Pompéry János szerkesztette, 1861. január 1-től jelent meg, az országgyűlés bezárása után röviddel megszűnt (október 30.). A lap több cikkben is foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel: Cs.: A nemzetiségi kérdés 1861. 265. 266. sz., Iovanovich György: A nemzetiségek kérdése. 1861. 66. sz., stb. Mocsáry figyelmét elsősorban a névtelenül megjelent: Egy magyar titkos tanácsosnak 1860. október 20. után a bécsi kormánynak adott tanácsa. 1861. 273., 274. számokban megjelent cikk keltette fel, amely a magyarság és nemzetiségek egymással szembeni kijátszásának gondoltát képviselőket leleplezte. A cikk élénk sajtóvisszhangja: Pesti Hírlap 1861. 273-275. sz. Idők Tanúja 1861. november 26. 28. 29. sz. Pesti Napló 1861. 27. 270. sz. III éktelen szóváltás = az országgyűlésen kirobbant vitára utal, június 5-én megszavazták Deák felirati javaslatát, a részletes vita kezdetén, június 7-én Maróty János, Pópa János és Buttyán Vazul a „magyar nemzet képviselői" szövegrész helyett „Magyarország képviselői" szövegrészt javasolták. A 8. szakaszban Károlyi Ede gr. a „nem magyar szempontból" és „nem magyar érdek szerint" szövegrészek helyett, a „nem hazai szempontból", „nem hazai érdek szerint" szövegrészt javasolta. A Deák-féle javaslat részletes vitáján ezáltal lehetőség kínálkozott annak ha nem is leszavazására, de a technikai obstrukcióra nemzetiségi nézőpontból. A „veszélyt" felismerve Szalay László, Eötvös József és társaival egyetértésben egy a nemzetiségi kérdés jelentőségét elismerő elvi deklarációval igyekezett elhárítani. A „magyar politikai nemzet" fogalmának fenntartásával kilátásba helyezték, „hogy ha az országgyűlés még egy ideig együtt maradhat, a nemzetiségeknek teljes kielégítése lesz annak eredménye". - Az 1861. évi országgyűlés. Pest, 1861. III. к. 69-72. 11 2 Ifj. Bartal György előadó az országgyűlés elé terjesztette a nemzetiségi kérdés rendezésének megvizsgálására kiküldendő vásztmány tervezetét 1861. augusztus 1-én, Vlád Alajos és Popovics Zsigmond különjavaslatával együtt. - Az 1861. évi országgyűlés. Pest, 1861. III. к. 397. - A javaslat ugyan az „egy politikai nemzet" alapelvéből indul ki, ami az állampolgárok összességét jelenti, de ugyanakkor a magyar törvényhozásban először elismeri „a magyar, szláv, román, német, szerb, orosz, stb. egyenjogú nemzetiségeknek tekintendőnk". - Mocsáry ennek tulajdonított korszakos jelentőséget.
