Századok – 1982
Közlemények - Tóth Ede: Mocsáry Lajos elveszettnek tartott röpirata: „A kiegyenlítés” 760/IV
778 TÓTH EDE követek közül senkinek sem volt eszébe is minisztérium felállítását követelni, aminthogy szó sem volt róla a megyei utasításokban. Ez tehát egészen improvizálva volt Kossuth által, ki magát is azelőtt mindig municipalistának mondotta a legnagyobb mértékben; néhány doktrinér emlegette a Pesti Hírlapban a parlamentáris kormányt; ezek nem kevésbé voltak meglepetve, mint az egész ország, elveik és nézeteik érvényre jutása által.6 5 Hogy senki sem gondolta 1847-ben. mi fog történni 1848-ban. az igen természetes; de még 1848 elején se hitte volna senki, mi történik rövid idő alatt. Hogy tehát a parlamentáris kormány, vagyis felelős minisztérium akkor még napirenden nem volt, igen könnyen megfogható, kivált ha végigtekintjük az országgyűlési teendőknek már a korábbi idők, az egymást követett sikertelen országgyűlések által hátrahagyott s a nemzet haladási vágya s törekvése által folytonosan növelt halmazát. Az úgynevezett hűbéri viszonyok még fennállottak, a közös teherviselés még nem létezett, a nemzet szégyenlette, restellette, hogy még mindig nyakán a nyűg. Hasonlóan nyomta a közvéleményt az ősiség, ezek voltak a legérettebb kérdések tömérdek egyebek mellett, melyek annyira torlódtak mind az előtérbe, hogy a tárgyak sürgetésénél alig lehetett kimutatni a kellő fonalat s figyelemben tartani a logikai egymásutánt. És mindezen tömérdek elintéznivalóhoz járult az adminisztrátori sérelem, mely természetesen minden egyébnek fölibe kerekedett, mert a nemzet mindig legelső kötelességének tartotta védeni az alkotmányt minden támadás ellen. Ily és annyi teendők közt. hogy kerülhetett volna szőnyegre oly nevezetes reformkérdés akkor, midőn máris nagy volt a teendők halmaza, nagy volt a rendbe szedendő lom, s mikor mindenekfelett a réginek, az alapnak, t.k. magának a megtámadtatott alkotmánynak mentése, megóvása volt a legelső, a legfőbb feladat. Azért az utasítások nem is érintették még a parlamentáris kormányforma eszméjét. De lehet-e ebből azt következtetni, hogy a minisztériumot senki sem óhajtotta, s az országra Kossuth által rögtönöztetett fel. Sőt inkább tudta azt minden gondolkozó hazafi, hogy egy felelős minisztérium, valamint a legtökéletesebb igazgatási forma, úgy egyszersmind az alkotmánynak legerősebb garanciája; érezte mindenki, hogy mindaddig nem lesz nálunk valóság az alkotmányosság, míg az örökös sérelmi tárgyalások helyébe évenkénti országgyűlés nem fogja folytonosan és hathatósan ellenőrizni a felelősséggel tartozó és mindenben minden téren utolérhető kormányférfiakat. De hát hol voltunk még akkor ettől, mi mindent kellett előbb tisztába hozni, s mily kevés kilátás volt a dolgok gyors menetére a kormány csökönyössége miatt s a legközelebbi két országgyűlés példája után. Azért is nem bolygattuk még akkor általánosan e kérdést, a közvélemény még nem karolta fel annyira, hogy az előtérben állott volna, későbbre volt feltartva; hiszen úgy is azt mondák mindenfelől: ne kapkodjunk, ne halmozzuk Peliont Összára, tartsunk rendet, tartsuk meg a logikai egymásutánt.6 6 Csak néhány jeles publicista tárgyalta a kérdést a Pesti Hírlapban, itt-ott még ellentétre is találva a szabadelvűek táborában, melyhez tartozni különben soha nem szűnt, s mellyel minden egyebekben egybeolvadt s minden alkalommal együtt küzdött, együtt is szavazott. Ezen néhány, akkor doktrinérnek nevezett hazánkfia csakis azért talált némi ellenzésre, mivel a kérdést igenis mereven állította fel, s mivel főként ezen eszmével levén elfoglalva és tán tévedve is némelyekben, összpontosítás felé látszott hajlani, mi fenyegetni látszott eddigi egyedüli alkotmányos garanciánkat, a municipiumot, mivel a közönség némi francia doctrinért nem kedvelt bűzt és hidegséget vélt észrevenni politikájuk és személyes maguktartásán, s mivel mindennek folytán nem látszott annyira érdekeltnek a sérelmi politika által szükségelt küzdésben, mint a szabadelvű tábor nagy tömege. De miután a márciusi napokban egyszerre összeomlott minden akadály, s úgyszólván egy pete alatt megoldódott minden kérdés, miből más körülmények közt habár egynek megoldása is szép eredménynek tartatott volna egy-egy országgyűlésnek: elkövetkezett a sor a parlamentáris kormány felállítására is, nem volt többé semmi opportunitási ok visszatartóztatni az alkotmánynak betetőzését. 65 Pesti Hírlap =1841. január 2-től Kossuth, 1844. júliusától Szalay László, 1845-től Csengery Antal szerkesztette. Az utóbbi szerkesztők centralisták voltak. A feudális kiváltságokat megszüntető központosított feleló's kormányzati és polgári törvényhozó intézmény bevezetésének pártolásáért őket doctrinereknek nevezték vitapartnereik, azaz elméletieskedőknek, a municipalisták a 40-es években velük szemben a megyei autonómiát védő liberálisok voltak, a Metternich elleni küzdelemben. Mocsáry ugyanígy nevezi másutt az 1860-as évek megyei autonómia vitát provokáló konzervatívjait. 6 6 Peliont Összára halmoz = hegyet-hegyre halmoz
