Századok – 1982
Közlemények - Varsányi Péter István: Nagykikinda és a Délvidék 1848 tavaszán 718/IV
NAGYKIKINDA ÉS A DÉLVIDÉK 1848 TAVASZÁN 735 sának. Rudics Józsefnek az utóbbi bűnök lehettek a legvisszataszítóbbak.8 9 ) A kimért ítéletek itt is szigorúak voltak: a vétkesek közül a következők, ún.: Bikarsky Glisa. Popov Szima és Komlenov Mirkó vádlott rabok hitelesített önvallomásaik nyomán is megismért erőszakoskodásaikért akasztófára ítéltetvén, ez évi Május hó 31-én ugyanott kötéllel ki is végeztettek"90 . További négyet kettő, tizenegyet egy évi; kettőt kilenc, ötöt három és egy személyt egy hónapi fogságra ítéltek. Mintegy ötvenen testi fenyítésben részesültek de a kárban s költségekben egyetemben elmarasztaltattak".9 1 A jegyzőkönyveket vagy fellebbezéseket Csernovits Péter az igazságügyminiszterhez terjesztette fel.9 2 Két visszajelzésről tudunk, mégpedig Bács-Bodrog megye július 3. és 4-én tartott bizottmányi ülésének jegyzőkönyvéből. Ami érdekes lehet számunkra, az a 607. szám alatt olvasható. Aszerint ugyanis nemcsak volt jobbágyok, hanem volt nemesek is részt vettek a zavargásokban és rablásokban Nemesmiliticsen és Parabutyon (Pavle Kaid. Zorád Antal. Gazafy István).9 3 Mindenképp szeretnénk kitérni a kikindai. óbecsei stb. ítéletek visszhangjára is. Thim József idéz egy levelet, amelyet 1848. május 15-én írt Kiril Petrovié Belgrádba: ,.Az akasztásokról már írtam, s ez megfelel a tényeknek: ami az elzártakat illeti, Óbecsén sokkal több magyar van elzárva, mint szerb, miután ők feleségestől-gyermekestől legelőször rabolták ki a házakat és boltokat . . ."94 Ez elég tárgyilagos vélemény, de nem mindenki és nem minden orgánum nyilatkozott hasonlóképpen. A Srbske Novine 1848. 35. számában ..Egy öreg határőr" jeligével közöl cikket Csernovits kinevezéséről, kikindai tevékenyéségéről.9 s A szerző a Tisza vidékén és a Bánátban lezajlott eseményeket egyértelműen nemzetiségi szabadságmozgalmaknak minősíti, amellyel szemben — a címekkel és kinevezésekkel elvakított — „népáruló" Csernovits a legkegyetlenebbül lépett fel. A cikk nyilvánvaló célja: rokonszenvet ébreszteni a fejedelemség szerbjei közt a magyarországiak mozgalma iránt. Kiinduló tétele: ..A magyarok látták, hogy a törvényes úton. melyen haladunk, megkapjuk, amit kérünk, és megszabadulunk az igától, hát meg akarják terveinket hiúsítani és bennünket leigázni." Csernovits „üres titulusokért", s azért akasztatja fel „testvéreit", mert elveszett jogaik, régi hitük biztosítását, nyelvük és nemzetiségük megvédését kérik". (Azt csak mellékesen jegyezzük meg — mert témánkhoz nem kapcsolódik szorosan —, hogy a cikk vagy levél írója a márciusi magyar események forradalmi jellegét is tagadja; ezzel tulajdonképpen nemzetiségének legjavától határolja el magát.) Egy rövid idézet is bizonyítja, hogy a lap által közölt levél szerzője tulajdonképpen nem is ismerte a nagykikindai eseményeket: „Az. hogy éarnoevié Petar úr nem tiszta 89 Rudics József 1844-48 között Bács-Bodrog vármegye főispánja, 1857-ben osztrák birodalmi bárói rangot kapott, 1861-ben és 1865 -67-ben ismét főispán. A Rudics családnak 1826-os kimutatás szerint 17 845 holdja volt. 90 Csernovits iratai 233. sz. 91 Uo. 302. sz. 91 Uo. 233. sz. 9 3 AV. BacKO-Bodroska Zup. 1848. 2. 33/1848. sz. 9 4 Thim J. i.m. II. 229. - A kiemelés tőlem - V. P. I. (Csak néhány név igazolásul: Tényi János, Bori Istvánné, Farkas Mária. Simon János, Viszlokai István, Benkő József stb. Vö. Backo— Bodroskazup. 1848. 1620. doboz.) 9 5 Iz Barande Srbske Novine, XV/1848. 35. sz. 238-239. 7*
