Századok – 1982
Közlemények - Varsányi Péter István: Nagykikinda és a Délvidék 1848 tavaszán 718/IV
NAGYKIKINDA ÉS A DÉLVIDÉK 1848 TAVASZÁN 723 kiványa". Azt követelte, hogy az anyakönyveket szerb nyelven vezessék, a magyar nemzeti lobogót vegyék le a kerületi székház épületéről, s helyére „Horváth Ászlókat"29 függesszenek. A tanács tagjai Radak javaslatát sem támogatni, sem ellenezni nem merték, így kompromisszumos javaslattal álltak elő:,,. .. a templomban tartott hajdani végvidéki zászlókat kiadván az nemzeti lobogó Inellé, a kerület épületére fügeszték, talán békét eszközölhetők". Ezek az idézetek a statáriális bíróság jegyzőkönyvéből valók.3 0 Egy dologra érdemes felfigyelnünk: a „történet leírásában" csupán egyetlen mondat utal arra, hogy a kikindai lakosság „új földkiosztást szorgalmazandott", de azt is csak mint ürügyet említették. A Pesti Hírlap 1848. 45. számában (megjelent május 2-án) olvasható leírásban a földkérdés már a maga súlyának megfelelő helyet foglalja el. A tudósító Radak beszédének is eme részét hangsúlyozza: „Ezen zászlót tartsátok — utal a szerb nemzeti lobogóra —, ezen zászló mellett fogjátok a föld felosztását elérhetni!" Az izgatás és izgalom láttán a kikindai tanács azonnal összeült, hogy meghatározza teendőit. A megfélemlített tanácstagok kétszínű játékba kezdtek, amely - mint később kiderül — nem éppen a legtisztességesebb szándékról tanúskodott. Magukhoz kérették a görögkeleti esperest, hogy a nép lecsendesítéséhez a segítségét vegyék igénybe. „Hallottam azonban — írja a Pesti Hírlap tudósítója rosszallóan —, hogy az esperes beszéde csak abból állott: miszerint békével legyenek; minden meg fog adatni, amit kívánnak, csak keressék a maga útján! Tehát mégis van mit keresniök; nincsen eszerint még minden megadva, amit kívánnak? " Arra, hogy az áprilisi törvényekkel meg nem oldott szociális, s nem a nemzeti sérelem volt az égetőbb, a tanács előtt megjelenő küldöttség nyilatkozata a legbeszédesebb bizonyíték: „ .. . keveset gondolnak vele, hogy millyen színű zászló tűzetik ki, csak a földet osszák fel."31 Minden kezdeményezésre (például a nemzetőrség felállítására) az volt a lakosság válasza, hogy meglesz, „ ... ha a földet fel fogják osztani''. Szorongatott helyzetében a tanács szavát adta arra, hogy minden lakost ismét meg fognak kérdezni, akarja-e a földek felosztását, vagy sem. Ha a többség igent mond — hangzik az ígéret —, akkor erre az akcióra sor kerülhet. A lakosság pillanatnyi megnyugvását kihasználva, a főbíró a katonasághoz fordult, hogy „ .. . a rend fenntartása végett és leginkább a horvát zászló levétele és a lázító, valami Radák elfoghatása végett a piaczon állíttatnék ki."3 2 A vecsernyéről érkezők méltán érezhették magukat félrevezetve, jogos felháborodásukat Radak még tovább szította. A katonaság „szét akarván hajtani a tömeget, közibe nyargalt". Az emberek valóban szétszaladtak, hogy rövidesen rudakkal, kapákkal felfegyverkezve rontsanak a huszárokra, akik nem rendelkeztek munícióval.3 3 így aztán a katonaság — enyhe kifejezéssel élve — kivonult a városból. Ezzel elszabadult a pokol . . . 2'Itt, a bírósági anyagba fordítási hiba csúszhatott be. Valójában szerb zászlóról lehet szó. 30 AV. Torontalska zup. 1848. 136. doboz 2976. sz. 31 P. H. id. cikke 3 2 Ua. 3 3 Idézet a bíróság jegyzőkönyvéből: „. . . a nép harang fére veréssel... a piaczon álló századot, melynek egy lövet pora sem lévén minden oldalról megtámadta" (AV. Torontalska zup. 18 48. 136. doboz 2976. sz.)
