Századok – 1982
Tanulmányok - Lukács Lajos: Frigyesy és Garibaldi 1866–68-ben 689/IV
f FRIGYESY ÉS GARIBALDI 1866-67-BEN 705 zsoldos alakulatok bevonásával az egész pápai hadsereg, melynek élére Kanczler tábornok kerül.5 6 így értelmezik Párizsban az 1865-ös szeptemberi konvenció végrehajtását a maguk részéről, mely lényegében a római francia megszállás burkolt továbbélését jelentette. Az olasz közvélemény háborog, zúgolódik, elkeseredik a kormány tehetetlenségén, a rokonszenvük pedig Garibaldi radikalizmusát élteti.5 7 A forrongó, alakuló, előre aligha kiszámítható eseményeket ez alkalomm«. mintha közömbösen fogadná az egyébként mindig érdeklődő és az események ütőerén kezét tartó Frigyesy. Tagadhatatlan, hogy az 18(.6-os háború tapasztalatai, keserű csalódásai nem múltak el felette nyomtalanul. A viszonylag még fiatal ember azonban rövid néhány év alatt rengeteget tapasztal, sok megpróbáltatást él át, és végső konklúziói az emigráns élet keserveiből túlságosan is negatívak. Az emigráció vezetésével mindig is elégedetlen ellenzéki szelleme kezd az itáliai viszonyokból kiábrándulni. Erre számos jel mutatott a háborús események után.5 8 Mihez is kezdhet az önkéntes sereg feloszlatása után? Feltehetően olasz barátai tanácsára és saját kezdeményezésére is szerencsét próbál kereskedelmi pályán. Annyit tudunk hányatott életének ezen hónapjairól, hogy fontos egzisztenciális érdeke miatt elutazott Londonba — honnan azonban hamarosan, eredmény nélkül tér vissza. Világlátottsága, műveltsége , sokoldalú nyelvtudása — a magyaron kívül egyaránt jól beszéli a német, olasz, francia nyelvet — alkalmassá tette ugyan a világszerte felpezsdülő gazdasági vállalkozásokban történő valamiféle részvételre —, de nincs e téren sem megfelelő kapcsolata, sem szerencséje.5 9 Úgy látszik, egész élete, sorsa, sokkal inkább kötődött az olasz demokratikus mozgalomhoz. Garibaldi vállakózásaihoz, semhogy egykönnyen kiszakadhatott volna belőle. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy abban a politikai szituációban, amikor otthon éppen nyélbe ütik a kiegyezést, amikor az emigránsok számára az amnesztia révén megnyílik a hazatérés lehetősége — Frigyesy miért nem él e lehetőséggel? Politikai meggondolásai volnának? Talán Kossuth példáját kívánja követni, az 1867-es kiegyezés intranzigens elutasításával? Ezen meggondolásokat azonban végül is el kell vetnünk. Frigyesy sohasem tartozott Kossuth szűkebb köréhez. Sohasem értett egyet az emigráns vezetők Párizs és Torino érdekeihez alkalmazkodó politikájával! Megismerte az emigránsok hányatott életét, az olasz kormány súlyos igazságtalanságait, a magyar légionistákkal szemben oly sokszor alkalmazott megtorlásokat, és illúziói sem voltak. Megítélése szerint az olasz monarchia kormányának politikája aligha tekinthető jobbnak, nemesebbnek, elfogadhatóbbnak, mint az a vezetés, mely Deák-párti színekben lépett porondra a hazában 1867-ben. A politikai terrénum számára így Itáliában és Magyarországon egyaránt antidemokratikusnak tetszett, idegennek tűnt. De ha már választásra nyílik lehetőség, akkor inkább a hazatérés gondolata kerekedik felül benne. Ami mégis visszatartja, ami mégis fékezi vágyai végrehajtásában, az a megtorlástól való aggodalom. Annyi bizonyos, hogy a hazai amnesztia, az emigránsok büntetlen hazatérése, sokkal 5 6 R De Cesare: Roma e lo Stato del Papa. Dal ritorno di Pio IX al XX settembre 1850-1870. Milano, 1970. 558. és köv. S7Vö. L. M. Case: Franco-Italian Relations, 1860-1865. The Roman Question and the Convention of September. Philadelphia, 1932.;G. Guerroni: I. m. 369. és köv. 58Frigyesy Dunyovnak, Milano, 1867, ápr. 7. (О. L. Dunyov-iratok); Firenze, 1867. ápr. 30. (Uo.). 5 ' Frigyesy Garibaldinak, Bergamo, 1866. okt. 9. (MRM. Arch. Curatulo. 481/2473.); Como, 1866. okt. 23. (Uo.); Frigyesy Bruzzesinek, London, 1867. febr. 4. (IRR. 102-48.).
