Századok – 1982
Tanulmányok - Nagy László: Erdély és a tizenötéves háború 639/IV
668 NAGY LÁSZLÓ Minden bizonnyal az ellenzék vezetőinek fizikai megsemmisítését sugalmazta annak tudata is, hogy erdélyi fejedelmi hatalom a szultáni garanciák nélkül nem rendelkezik szilárd hatalmi bázissal2 0 8 . A porta elvesztett katonai támogatását az adott viszonyok között nem válthatta fel a Habsburg-kormányzattól elvárható ilyen szavatolás, hiszen Báthory Zsigmond nem vazallusi, hanem szövetségi viszonyt kívánt létesíteni a császárral. E kapcsolat keretében jöhettek Erdélybe török elleni harcra szomjas, tapasztalt magyar katonák, jöhetett kisebb német zsoldos segélyerő a havasalföldi hadjárat idejére, de a függetlenség feladása nélkül nem lehetett volna belső erőszakszervi funkcióra használt császári katonaságot hívni Erdélybe. Ezt jól tudták a ,,németesek"-nek nevezett háborús pártiak is, s ezért arra törekedtek, hogy a belső problémákat lehetőleg önerővel oldják meg. Ennek előfeltételét viszont az ellenzék vezetőinek fizikai megsemmisítésében látták, amit a törvényesség teljes semmibe vevésével - sőt lábbal tiprásával - azonnal végre is hajtottak. A nyilvánosan végrehajtott kivégzések egyúttal elrettentésül is szolgáltak mindazok számára, akik a jövőben gátolni akarnák a háborús erőfeszítések sikerét. Az 1595. április-májusi országgyűlés utólag törvényesíti ezeket a kivégzéseket, felségsértőknek deklarálva a bukott párt vezetőit. A megfélemlített, hatalmukat vesztett rendek ezen utólagos intézkedése természetesen nem eliminálhatja az ellenzék vezetői ellen tett intézkedések jogellenes, törvénysértő voltát.209 A drámát követő politikai és katonai események Baranyai Decsi János, a Báthoryak jeles humanista tudósa így számol be Zsigmondnak a kivégzéseket követő magatartásáról: „A fejedelem, hogy az embereknek erről a dologról való beszédeivel s véleményével szemben igazolja magát, hosszú beszédben mentegetőzött, hogy ezt nem kegyetlensége miatt, hanem a szükségtől kényszerítve tette, s csak az hullott vissza a fejükre ezeknek, amit ellene mesterkedtek; ő, hogy megszerezze ezeknek irántuk való jóakaratát, úgy vigyázott rájuk, mint atyára, testvérre, vagy szeme világára, mindenét szétosztotta közöttük, s magának majdnem semmit se hagyott. De ezek ily nagy jótéteményekért a legrútabb hálátlansággal fizettek neki, arra törekedtek, hogy országától megfosszák, s helyébe mást válasszanak. Mindezen dolgoknak bőséges bizonyítéka és tanúsága, mégpedig a saját írásukkal megerősítve van a kezei között, s ezért... szomorú haláluknak nem ő, hanem önmaguk voltak az okozói, s ezt ő is nagyon fájó szívvel kénytelen elviselni. De mivel az állam érdeke, hogy ilyen dolgokat igen szigorúan megtoroljanak, ő akarata ellenére, s tisztségének kényszerítése miatt kényszerült ezt a büntetését kimondani. Miután ezzel s effélékkel az egész nemesség előtt kimentette magát, feloszlatta a gyűlést, s maga visszatért Gyulafehérvárra."2 10 Hittek-e a 208 Általában a problémáról ld. Nagy L. : i. m. SZ 1978. 6. sz. 1132-1138. Konkrétan az 1595-ös helyzetre: TMKÁÓ 1. k. 35-36. Az „elvi útmutatást" 1. N. Machiavelli: i. m. 14., 46. 209 EOE III. к. 306-307. Vö.: TrócsányiZz:i. m. (1976.) 162-163. 2 1 °EÖ II. k. 96. Ld. EOE III. к. 336-337. Báthory Zsigmond Carillonak küldött beszámolója szerint., . .. essendo queste rusolutioni et queste essecutioni per ordine della diéta" : MHHD XXXII. k. 84. Ez azonban így nem felel meg a valóságnak, mert a rendek csupán utólag hagyták jóvá a már megváltoztathatatlant !
