Századok – 1982
Tanulmányok - Nagy László: Erdély és a tizenötéves háború 639/IV
666 NAGY LÁSZLÓ együtt elkobozták és felosztották jórészt a „háborús párt" vezetői között.2 0 0 Az elfogottak értékes ingóságai a fejedelmi kincstárat gazdagították. Kovacsóczy Farkastól 31 000 aranyat és 28 000 tallért. Kendi Sándortól 60 000 aranyat. Kendi Gábortól 75 000 aranyat és 20 000 tallért, Kendi Ferenctől pedig mintegy 600 000 forintnyi értéket koboztak el. A fejedelmi kincstárba került ezúton mintegy 220 mázsa ezüst edényzet is. Az elkobzott értékek tekintélyes részét a háború szükségleteire fordították.20 1 Röviden végigtekintve az ellenzék tagjain, nehéz lenne megmondani, hogy pontosan milyen egyéni és társadalmi okok és célok tették őket a török elleni háború ellenzőivé és a török vazallusság fenntartásának híveivé? Osztályhelyzetüket tekintve nem különböztek az ellentábor tagjaitól. Társadalmi pozícióik terén is legfeljebb abban, hogy kevesebb volt közöttük a katona és több a portai követséget járt személy, mint a „németesek" soraiban. Valószínűleg főként ez utóbbi körülmény alakíthatott ki többükben olyan meggyőződést, hogy a török legyőzhetetlen, ezért Erdély bekapcsolódása a háborúba csupán céltalan pusztulás előidézője lehet. Ehhez járult az a momentum, hogy a többségnek nem fűződött egyéni érdeke a háborúhoz. Az számukra nyereséggel nem kecsegtetett, ám felvetette a meglévő elvesztésének veszélyét. Az is elmondható még, hogy amíg a Habsburg-vonal hívei többségükben a Partiumban birtokosokból és ott katonáskodókból kerültek ki, az ellenzék tagjai nagyrészt a régi, középkori Erdélyben voltak birtokosok. A politikai csoportosulás arculatát azonban a Báthory-testvérekkel szövetkezett Kendiek érdekszövetsége határozta meg. ezt követték a különböző okok miatt hozzájuk sodródottak is. Gondolatok a „háborús párt" győzelmének okairól Méltán felmerülő kérdés, hogy az államigazgatásban több kulcspozíciót birtokló „törökpárt" tagjait vajon hogyan sikerül oly egyszerűen, minden belső fegyveres ellenállás nélkül megsemmisíteni? A történeti munkák e kérdés tárgyalásánál általában arra szoktak hivatkozni, hogy a mesterien színlelni tudó fejedelem teljesen elaltatta az ellenzék gyanúját, s így a legváratlanabb időpontban, egyszerre csaphatott le rájuk, megfosztva ezzel őket az ellenállás minden lehetőségétől.2 02 . Ez a momentum vitathatatlanul fontos szerepet kapott az események ilyen alakulásában, azonban csupán ezzel mégsem lehet magyarázni a történteket. Hiszen az öreg Kendi Sándor gyanúját nem altatta el Zsigmond, s a csoportosulás vezére mégsem adta ki a harci jelszót híveinek! Pedig a „törökpárti" főurak magánbandériumainak és a fennhatóságuk alá tartozó egyéb katonaságnak az ereje nem volt számottevően kisebb a Zsigmond körül felsorakozókénál.203 Sőt, ha számba !00 Az elkobzott birtokok sorsára - amelyekből részesült Bocskai István. Jósika István és Ravazdi György is - ld. Kővári L. : Erdély történelme, IV. k. 63. J< " Ld. uo. 58. 2 0 2 Ld. : Eö II. k. Bevezetés. XXXII. Vö.-.Szádeczky L. : Kovacsóczy Farkas, 121. 2 0 3 „A fejedelem három erős helyőrségre számíthatott. Ez a három helyőrség - a váradi, a huszti és a kővári - azonban korántsem volt nagy létszámú. Mindent összeszámolva legfeljebb 2000 katona. Ha tekintetbe vesszük, hogy a fejedelmi testőrség Gyulafehérváron Báthory Boldizsár mellett maradt, s e főúri bandériumok számát, akkor erősen kiegyenlített erőviszonyokról beszélhetünk ": EÖ II. k. Bevezetés, XXXI. A számításokhoz 1. Demény L. : i. m. 99-100.. vagy Nagy L. : Magyar hadsereg és hadművészet a harmincéves háborúban. 21., 42.
