Századok – 1982
Tanulmányok - Nagy László: Erdély és a tizenötéves háború 639/IV
ERDÉLY ÉS. A TIZENÖTÉVES HÁBORÚ 645 Vajon mit mondanak erről a kortársak? Báthory István erdélyi fejedelem — már lengyel király korában — egy alkalommal úgy jellemezte az erdélyi rendeket: „tehetségek kevés, voltok semmi, ki azonnal megtetszik. mihelyt dolgokról serio parancsolunk."4 3 Az egykorú iratok arról tanúskodnak, hogy az erdélyi rendek minden fejedelemválasztáskor megkíséreltek valamiféle hatékonyabb ellenőrzési jogot biztosítani maguknak. Választási feltételnek mondták ki, hogy az „absolutus princeps" esküdjék meg „az ország szabadságai és kiváltságai megtartására",4 4 Ilyen tartalmú ígéretek el is hangzottak a választások alkalmával, de mind a rendek, mind a fejedelmek jól tudták, hogy a beiktatást követően minden marad a régiben! Kendi Sándor fejedelmi tanácsos mondotta 1593-ban: „Fejérvárra is néha elmegyünk, ott ülünk egy néhány nap és azonban re infecta jövünk haza." A Gyulaffi Lestár munkájában fennmaradt szavakhoz közel száz esztendő rfiúlva egy ismeretlen kéz hozzáírta: „NB. Vagyunk igy sokszor. 1689."*5 A rendek, az esetek többségében, akkor próbálkoztak akaratuk érvényesítésével a fejedelemmel szemben, amikor valamilyen okból nélkülözte a porta támogatását*6 Ez történt lényegében 1593-ban és 1594 első felében is, amikor Báthory Zsigmond a „Fényes Portá"-val kívánta szembefordítani az országot. Ám mielőtt e véres, egyéni drámákba torkolló időszak hatalmi harcait közelebbről is szemügyre vennők, időzzünk el egy kevéssé az erdélyi fejedelmi székvárosban és a palotában, ahonnan „Tündérország"-ot kormányozták. Első kalauzul válasszuk Pierre Lescalopier francia követet, aki 1574-ben járt Báthory István udvarában, és érdekes részletekben bővelkedő képet rajzolt az ott látottakról. A Páduában tanult diplomata elmondja Gyulafehérvárról, hogy annak a vára nagy és erős, s mellette sűrűn lakott mezőváros terül el. A város lakosai magyarok, akik „az ország eredeti nyelvén", magyarul beszélnek. Maga a fejedelem alattvalóival vagy magyar, vagy latin nyelven érintkezik. Németül nem beszél senkivel, noha jól bírja ezt a nyelvet is. A fogadás után megmutatták a követnek a fejedelem gazdagságát és a nagy fegyvertárát. Különösen megragadta a figyelmét az elhalt uralkodó, János Zsigmond hatalmas hadisátra. Elismeréssel szólt arról a vízvezetékrendszerről is, amely mintegy mérföldnyi távolságból szállította a tiszta, friss vizet a fejedelmi palotába. A sok élmény és benyomás közepette megemlítendőnek ítélte azt is, hogy a török-vazallus ország templomaiban a hívek így végzik imájukat: „Pusztítsd el a pápa és a törökök zsarnokságát."4 7 A francia követ beszámolója kétségtelenül sok érdekességet tartalmaz, de ennél is többet tudhatunk meg a Báthoryak udvaráról az ott élő Szamosközy Istvántól. Művében elmondja, hogy Zsigmond palotájában a boltíves termek falait velencei és török földről származó kárpitok borították, valamint itáliai „képírók" festményei és falifreskói. A szépmívű, nehéz, faragott bútorzat szintén többnyire olasz, vagy Itáliában tanult magyar mesterek keze alól került ki. A fejedelmi múzeumról megtudhatjuk, hogy nagy számban 4 * Makkai L. : i. m. (1944) 299. Vö.:MHHD XLI1. k. 55-56. 44 Szilágyi S.\ Az 1588-ik évi deczember 8-23. Medgyesen tartott országgyűlés története és törvényczikkei. (Rajzok és tanulmányok. Bp., 1875. I. к. 68.) 4 5 MHHS XXXI. к. 28., Kulcsár, i. m. 66. 4 6 így pl. II. Rákóczi Györggyel szemben, 1657 után. '''Tardy L.: Erdély és Franciaország szövetségének terve egy 1574. évi útleírás tükrében. Magyar Tudomány, 1980. 4. sz. 256- 260.
