Századok – 1982
Tanulmányok - Nagy László: Erdély és a tizenötéves háború 639/IV
ERDÉLY ÉS. A TIZENÖTÉVES HÁBORÚ 641 berben nyolcz órakor estve, kiket azután Ravazdi György2 0 az ott való kapitány a Sigmond parancsolattyából meg fojtatott. Kendi Ferentzet és Bornemisza Jánost Gyaluban ölték meg Sigmond parancsolattyából, ottan Vári István2 1 volt dolgod benne, aki akkor Gyalui Kapitány volt. Gerendi Jánost, minthogy Botskai István veje volt,2 2 hogy kedvet keressenek nálla, Nemes Magyar Országba úgy ki küldék, hogy soha ide bé ne jöjjön többé, s igy meg dühödvén akkor az emberek, a Fő emberek akkor azután magukat is az Országgal egyetemben el vesztették."2 3 A krónikát 1804-ben kiadó Kultsár István elmondja, hogy „mivel sok esztendőkben tsonka, másokban igen sovány (ti. a Székely Krónika), ezért Gyulafi Lestyánból, Szindi Jánosból és több egykorbéli írókból megbővíttetett2 4 ". A bővítés ellenére több részlet hiányzik az elbeszélésből, amelyek egy részét Szamosközy István egykorú feljegyzéseiből kívánjuk pótolni. Az Itáliából nem sokkal korábban hazatért historikus megörökítette az elfogottak megkínzását, és részletesen írt a kivégzésekről is. Munkájából megtudhatjuk, hogy Gerendi Jánost, Forró Jánost és Lónyai Albertet a tömlöcből egy vallató pincébe vitték. Itt Forró Jánosnak hatalmas követ kötöttek a lábára, s egy csigázó szerkezet segítségével, hárakötött kezénél fogva, a magasba húzták. Kétségbeesett jajgatás verte föl a pince csöndjét. A kínvallatás alá vetett főispán, miután nyolcszor egymás után felvonták csigán, „megmondá, ki volt az indíttója a practicának", a fejedelem elleni szervezkedésnek: Kendi Sándort, a Báthory-testvéreket és Kovacsóczy Farkas kancellárt nevezte meg. „Sokat vallott — írja Szamosközy —, mert az nagyobbik követ kötötték a lábára." Gerendi János és Lónyai István esetében megelégedtek a kínzóeszközök megmutatásával és a fenyegetéssel. Ez is meghozta a kívánt eredményt!25 Az ellenzék tagjaival szemben alkalmazott eljárás élesen ütközött az Erdélyben is érvényben lévő magyarországi törvénykezési előírásokkal. Törvénysértő volt a letartóztatás módja, a kínpadra vonás, ám ilyennek minősülnek az ügyükben hozott, kellő vizsgálatot nélkülöző ítéletek is!2 6 A sebtében végrehajtott kivégzésekről Szamosközy a következőket jegyezte föl: „Die 30 Augusti szépen meg kezdett vala virradni. - Az város (ti. Kolozsvár) tőrit kéreték az urak (ti. Bocskai és Geszthy) és az fejedelem hajnalban, és azzal vötték azután az uraknak fejeket. - Kezdék hozni Kendi Sándort és Iffju Jánost, Kendi Sándor több sok szavai között kezdé kiáltani: Úristen! légy irgalmas én nekem szerelmes fiadért! Szőnyeget kezdének leterítteni és azon vötték fejét. Az czigány (ti. a hóhér) letüré az kamoka-dolmányt az nyakáról, és úgy csapá, hogy egy kis bőrön tartozék meg az torka, 2"Ravazdi György, szárhegyi kapitány, háromszéki fó'királybíró. szamosújvári várkapitány. 1596-ban a székelyek között kegyetlenkedik. 1599-ben fejedelmi tanácsosként Mihai Viteazul fogságába kerül. 2'Helyesen: Óvári István. 1594. elejéig B. Zsigmond portai követe, majd gyalui várkapitány, 1599. B. András követe a tatár kánnál. 2 2 Ez téves adat, mert Rákóczi Zsigmond volt Gerendi János veje! 2 3 KRÓNIKA a Mohátsi Veszedelemtől a Bétsi Békülésig Magyarországban, Erdélyben, Havasalföldön és Moldvában történet dolgokról. Pest, 1804. - továbbiakban Kultsár I. : i. m. - 76-78. 2 4 Ld. uo. II. 2 5 Szamosközy I. : Történeti maradványai (1542-1608). MHHS. XXX. k. 46. 26 L. erről Nagy L.: „Sok dolgot próbála Bethlen Gábor..." Erdélyi boszorkányperek. Bp., 1981. 85-86.
