Századok – 1982
Folyóiratszemle - Petrov; A. A.: A második Oroszországi forradalmi válság társadalmi mozgalmának történetéből. Forradalmárok és liberálisok az 1870-es évek végén 628/III
628 FOLYÓI RATSZEMLE A 70-es évek végén Németországban lejátszódó változásokat Winkler a gazdasági élet és a képviseleti rendszer együttes válságára vezeti vissza, s egyik fő kirobbantójaként az üj társadalmi osztályt, az ipari proletariátust jelöli meg. Eró'sen osztályharcos fellépését azzal magyarázza, hogy a német liberális-demokratikus mozgalom - ellentétben az angollal - képtelen volt integrálni. Mindez döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a német nacionalizmus a század végére az antiliberális, antiszociális törekvések gyüjtőmozgalmává vált. Ezt tekinti Winkler az ún. „belső birodalomalapítás" valódi tartalmának, hosszú távon is ható eredményének. (Geschichte und Gesellschaft 1978/1 5-28. о.) E. G. A. A. PETROV: A MÁSODIK OROSZORSZÁGI FORRADALMI VÁLSÁG TÁRSADALMI MOZGALMÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL. FORRADALMÁROK ÉS LIBERÁLISOK AZ 1870-ES ÉVEK VÉGÉN A második oroszországi forradalmi válság igen gazdag irodalma eddig nem tárta fel minden részletében a szerző által vizsgált problémát. Kimutatták a kutatók, hogy a korai narodnyik szervezetek fontosnak tartották a liberális elemek megnyerését, a velük való együttműködést. Az is ismeretes, hogy liberális személyiségek pénzzel támogatták az értelmiségi forradalmárokat, védőügyvédjükként szerepeltek, bekapcsolódtak röpirataik készítésébe, terjesztésébe, bujtatták őket. Mindezt azonban F.A. Petrov nem tekinti politikai jellegű és jelentőségű kapcsolatnak, mivel az 1870-es évek narodnyik forradalmárai lebecsülték a politikai harcot, és a liberálisok sem léptek fel az alkotmányosság igényével, szervezett erőként. 1878-ból származó narodnyik kiadványokat idéz a szerző, amelyek az értelmiségi forradalmárok liberális-ellenességét dokumentálják. Az 1870-es évtized végén kialakult forradalmi válság - Oroszország külpolitikai kudarca, a narodnyikok merényletei, a liberálisok megélénkülése - változást idézett elő a forradalmárok és a liberálisok viszonyában. Vera Zaszulics akciója és pere után Plehanov minden ellenzéki erő összefogását sürgette. A kormány a forradalmárok elszigetelésére szólította fel a társadalom érett erőit. A zemsztvók liberálisai feliratokban fejtették ki a rendőri módszerek hatástalanságát, alkotmányos engedményekre inspirálták a cári kormányzatot. Egyidejűleg — a nyomaték kedvéért is - kapcsolatot kerestek a narodnyik szervezetekkel. Igaz, orgánumaikban elhatárolták magukat akcióiktól, elítélték a terrort, az erőszakot. Válaszként a narodnyik röpiratok leleplezték a feliratok alattvalói lojalitását, együttes forradalmi fellépésre szólítottak fel. A kapcsolatfelvételi kísérletek közül a déloroszországi narodnyikok és liberális csoportok megbeszéléseit követi nyomon a szerző. 1878 tavaszán a kijevi egyetem alkotmányos köre (liberális professzorok) a hallgatók közreműködésével folytatott megbeszéléseket a forradalmárok helyi képviselőivel, konkrét eredmény nélkül. Jelentősebbnek ígérkeztek politikai szempontból V. A. Oszinszkij és Petrunkevics, valamint az ukrán hazafiak tárgyalásai 1878 decemberében. A különböző irányzatok között profiljuknak megfelelő munkamegosztást akartak kialakítani. A vonatkozó források eltérő interpretációkat tesznek lehetővé, de a történeti irodalomban az az értékelés honosodott meg, hogy érdemi megegyezés született. Akszelrod szerint ugyanis Oszinszkijék doktrinerségén feneklett meg az akció. Más források szerint a liberálisok támasztották előfeltételként a terrorakciók megszüntetését. Dragomanov viszont eredményes tárgyalásokra emlékezett, s ez ment át a történeti irodalomba. A probléma egyik ismert szovjet kutatója, Szedov, úgy vélte, hogy az Oszinszkij által kezdeményezett megbeszélések a liberálisok merevsége miatt hiúsultak meg. A szerző Petrunkevics, ill. az ukrán hazafi Ruszov memoárja alapján a liberálisokat tekinti kezdeményezőnek, de abban egyetért Szedowal, hogy az ő hibájukból nem vezettek érdemi eredményre a megbeszélések. Az alkotmányos engedményeket a társadalom egészére előnyösnek ítélték, amelyekre azonban csak a terrorakciók felfüggesztésével lehet remény. Oszinszkijék társadalmi forradalmat akartak, nem elégedtek meg a cártól kapott politikai engedményekkel. 1879-ben Pétervárott narodnyik vezetők kezdeményeztek
