Századok – 1982

Folyóiratszemle - Herzog; Jesus Silva: Emlékezzünk egy nagy mexikóira: Benito Juárezre 623/III

FOLYÓIRATSZEMLE 623 egyértelműen és nyíltan elismerjék", mert „csak egy osztálytudattal rendelkező liberalizmus bír megfelelő szilárdsággal az általános osztályharcban, amely ina már itt van, megtalálja emberét". Naumann és Weber arra irányuló törekvését, hogy a német liberalizmust konkrét társadalmi érdekek képviselőjévé tegyék, kifejezetten pozitívnak minősíti, mert csak így látja elkerülhetőnek a liberalizmus társadalmi és időbeli leszűkítését, a megszülető ipari társadalommal való ütköztetését. S ezt annál inkább fontosnak tekinti, mivel véleménye szerűit nem az ipari társadalom általában, hanem annak sajátos német megvalósulása volt összeegyeztethetetlen az egyén aktivitását, s meghatározott társadalmi-politikai célokra irányuló szabad szervezkedését hirdető klasszikus liberalizmus tanításaival. Mommsen kiemeli, hogy a német liberalizmus hanyatlása a 80-as évek elején következett be, de már ekkor létezett az a legjobban Barth, Naumann és Weber nevével fémjelezhető irányzat, amely az előzményekhez is kapcsolódva kereste a liberalizmus helyét és újjászületésének lehetőségeit a szervezett kapitalista társadalomban. Az ő tevékenységüknek köszönhető elsősorban annak az ipari társadalom harmonikus fejlődését és a politikai rendszer belső liberális-demokratikus átalakítását összekapcsoló programnak a kidolgozása, amely lehetővé tette, hogy a 20. sz. felé közeledő német liberalizmus végül is nem rekedt meg a meglevő alapok védelmezőjének szintjén, hanem újabb modernizációs törekvések forrásává és hordozójává vált. (Geschichte und Gesellschaft 1978/1 77-91. о.) E. G. JESUS SIL VA HERZOG EMLÉKEZZÜNK EGY NAGY MEXIKÓIRA: BENITO JUÁREZRE (J. S. HERZOG: RECORDEMOS A UN GRAN MEXICANO: BENITO JUÁREZ) Az itt közölt tanulmány részlet a szerző „El pensamiento económico Social y politico de México 1810 - 1964" с. könyvéből. Benito Juárez 1806. március 21-én született az Oaxaca Államban levő Guelataóban, egy zapoték faluban. Hároméves korában teljesen árva maradt, innen kezdve tizenkét éves koráig közeli rokonai nevelték. Ekkor megszökött falujából, és az állam fővárosába ment nővéréhez, aki ott cselédként dolgozott. Megtanult írni és olvasni, elsősorban a maga szorgalmából, majd, 1821-ben, keresztapja segítségével bejutott a város szemináriumába. Hét évig tanult itt, de - saját szavaival -utálatot érezvén az egyházi pálya iránt, 1828-ban átment a nemrég megnyílt Tudományos-és Művészetek Intézetébe, ahol jogtudományt tanult, és haladó, új szellemű eszmékkel ismerkedett meg. Iskolái végeztével a városi tanács tagjává választják, később a helyi Kongresszus küldöttévé. 1834-ben megszerzi az ügyvédi címet, hamarosan a kormány titkára, az Állami Legfelsőbb Bíróság tagja lesz, 1847 vége felé pedig megválasztják ideiglenes kormányzónak. Az 1848-1852 közötti időszakra a nép alkotmányos kormányzónak választja. Már ekkor nyilvánvalóak későbbi tevékenységének jellemének vonásai:a köz érdekében végzett állandó munka, a törvénytisztelet és a becsületesség. 1853 végén Santa Anna diktátor száműzte őt is, mint előtte már több jeles politikust. Először Havannába hajózott, majd onnan New Orleansba, ahol más száműzöttekkel találkozott: Ocampo, Arriaga. Prieto, Mata. 1855 májusában Panamába hajózott, ónnal Acapulcóba, hogy egyesüljön az ayutlai forradalmárokkal. Tehetségét, szervezőkészségét a forradalom szolgálatába állította. A forradalom győzelme után Juan Álvarez tábornok lett az elnök. Juárez. Oeampóval, Prietóval és Comonforttal együtt a kabinet tagja lett, mint igazságügyminiszter. Ebben a minőségben hatalmas munkát végzett, legjelentősebb a katonai és egyházi kiváltságok (fueros) jelentős csökkentése volt. A kormány megbízásából ő intézte Oaxa kormányzását is egy időre. Hivatalának elfoglalásakor tartott beszédében hangsúlyozta az oktatás fontosságát, mind az egyén, mind a köz érdekében. Egész pályafutása idején nagy figyelmet szentel ennek a kérdésnek. 14*