Századok – 1982

Tanulmányok - Niederhauser Emil: Jobbágyfelszabadítás Kelet-Európában 562/III

JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS KELET -EURÓPÁBAN 565 mányokban a pénzjáradék már mindkét másik járadék helyébe lépett az esetek többségében, az oszmán birodalmi reformok is ebbe az irányba mutattak. Az orosz terület volt az, ahol a földesurak gyakran mindhárom járadékformát alkalmazták még, mert a háromnak külön-külön csak kis mértékben történő emelése jóval csekélyebb paraszti ellenállásba ütközött, mint valamelyiknek nagyobb mérvű növelése. Az egész területre viszont érvényesnek tekinthető a pénzjáradék fokozott elterjedése. Ez részben a gazdasági fejlődéssel függött össze, az árutermelés kiterjedésével, részben állami ösztönzésre történt, részben a jobbágyfelszabadítás első lépéseivel függött össze. A Lengyel Királyságban a reform előestéjén már jóformán kizárólagossá vált a pénzjáradék, de a balkáni területen is ezzel a fejlődési menettel találkozhatunk. Külön probléma volna annak megvizsgálása, hogy az egyes járadékformák aránya, az ezekben bekövetkezett változások, a járadék egésze milyen megterhelést jelentett a paraszti gazdaság számára. Egyértelmű, hogy a robot, különösen abban az esetben, ha mértékét semmi sem korlátozta (ez volt a helyzet Poroszországban meg Oroszországban pl.), a legsúlyosabb terhet jelentette, hiszen a paraszt saját gazdasági teendőit nehezítette. Csakhogy korántsem volt általános jelenség ebben az önkényes formájában. Az is világosnak tűnik, hogy a pénzjáradék viszonylag a legkevésbé terhes, persze abban az esetben, ha a termények piaci értékesítésének a lehetőségei kellőképpen biztosítva vannak. Ez pedig megint csak nem tekinthető általános jelenségnek. A legvalószínűbb az, hogy a terményjáradék volt a legkevésbé súlyos a tényleges helyzetet illetően, már csak fokozatos visszaszorulására való tekintettel is. Éppen csak említeni kell még, hogy a földesurakat megillették különböző kiváltságok: korcsmáltatási, malomtartási jog, vadászati és halászati privilégium stb. — csak az oszmán birodalom nem ismerte ezeket a jogokat. Másrészt a paraszt első fokon a földesúr joghatósága alá tartozott, innen ugyan fellebbezhetett az állami hatóságokhoz a második jobbágyság számos területén, vagy éppenséggel az állam tiltotta meg törvényben az ilyen fellebbezést, mint Oroszországban. Megint az oszmán terület a kivétel, csakhogy itt a birodalom hanyatló szakaszában az igazságszolgáltatás korruptsága, az állami hatóságok önkénye bőven pótolta a földesúri joghatóság hiányát. És lehetne még említeni a serdülő jobbágygyerekek belső szolgálati kényszerét a földesúr személyes szolgálatában, amely porosz területen dívott, Oroszországban meg egyenesen a parasztok egy (igaz, hogy kis számú) részének a földtől való elszakításához vezetett, meg egyéb, a parasztok hátrányos helyzetét megszabó intézményeket és törvényeket. Lépjünk azonban a felszabadítást megelőző helyzettől tovább. Csak egy mozzanatot szükséges leszögezni: a parasztok helyzetében, szolgáltatásaik jellegében, jogi megítélésükben mutatkozó, lényeges különbségek a korábbi, évszázados történelmi fejlődés következményei, jóval kisebb részben állami intézkedésekből fakadtak. Minthogy korszakunkra az egyes területek állami hovatartozásában jelentős változások zajlottak le (gondoljunk csak az egykor Kelet-Európa területének nagy részét kitévő Rzecz Pospolita teljes felosztására), a parasztok helyzetében megmutatkozó különbségek messzemenően nem estek egybe a konkrét államhatárokkal. A jobbágyfelszabadítás maga mégis az akkor érvényes határok között, az akkor fennálló államhatalom kereteiben ment végbe. Ez szükségessé tette a felszabadítás konkrét formáinak a változatosságát egy-egy államon belül is, amit az államhatalom a legtöbb esetben tudomásul is vett.