Századok – 1982
Tanulmányok - Ránki György: Az angol ipari forradalom kérdéséhez 539/III
AZ ANGOL IPARI FORRADALOM KÉRDÉSÉHEZ 555 gyárakban halott és tőlük független gépezettel kerülnek szembe, amely élő tartozékként kebelezi be őket."2 3 Valóban, a gyárrendszer, amely a forradalmasított termelőerők 'szisztematikus kerete, és maga is a termelőerők további forradalmasításának emeltyűje, a benne dolgozó munkás számára a teljes alávetést, a személyiségéből való kivetkőzést, puszta kézzé vagy géppé való degradálást jelentette. A gyári munkafegyelem részben a technikai követelményekből, részben a munkaidő meghosszabításából következő olyan meghatározott életrend kidolgozását követelte, mely korábban legfeljebb a katonaságnál és a börtönökben volt tapasztalható. Sajátos módon az önműködő rendszer szükségleteinek és gyorsaságának megfelelő első gyári fegyelmi törvénykönyvet éppen az az Arkwright dolgozta ki, akinek nevével az ipari forradalom első találmányai között is találkozhattunk. A fiatal Engels 1844-ben a gyárrendszerben a burzsoázia proletariátust rabszolgaságba taszító eszközét látja. Fourier a gyárrendszert „enyhített gályarabság"-nak nevezte. A társadalmi termelőeszközök gazdaságosabbá tétele a gyárrendszeren keresztül végül is a tőke kezén a munkás életfeltételeinek elrablását eredményezi — vonja le a következtetést Marx. Érthető tehát, hogy ámbár a gyárak alacsony bérei is többnyire meghaladták a háziipari béreket, a munkások vonakodtak a gyárakba menni dolgozni. Természetesen ennek nemcsak az volt az oka, hogy a textilgyárakban főleg nők és gyermekek dolgoztak. A technikai és szervezeti változás csak része az ipari forradalomnak, de távolról sem azonos azzal. Az új találmányok megteremtették a termelés gyors bővítésének lehetőségét, egy olyan gyors bővítés lehetőségét, mely a 18. században teljesen elképzelhetetlen volt. De a termelés felfutása nemcsak technika és nemcsak munkaerő kérdése. Szükség volt egy folyton bővülő piacra, ahol a kereslet bizonyos értelemben magából a termelés folyamatából indult ki. Szükség volt tőkére, hogy a technikai lehetőségek által kibővült termelési folyamatokhoz biztosítani lehessen a megfelelő termelőeszközöket. Szükség volt egy olyan új társadalmi osztály kialakítására, mely nemcsak birtokosa, tulajdonosa a termelőeszközöknek, de ezeket az új termelési feltételeknek megfelelően irányítani is tudja, s a tőkefelhalmozás, a profitok reinvesztálása, a lappangó tőkék összegyűjtése és működő tőkévé alakítása révén a termelés szintjét egy állandóan bővülő, táguló folyamatba illeszti. Rae, tőke, vállalkozó. Természetesen összefüggő fogalmak, több értelemben is. Bármilyen forradalmiak voltak is a maguk korában az ipari találmányok, bármennyire áttörték a termelési folyamatok évszázados hagyományait, mai szemmel — technikailag — mégis elég kezdetlegesnek tekinthetők. Igaz, arra teljesen alkalmasak voltak, hogy ne csak a már korábban jelentkező keresletet elégítsék ki, de a termelési költségeket, és ezáltal az árakat jelentősen csökkentsék, a piacot óriási mértékben bővítsék. Ezzel szemben viszont az iparosítás kezdeti - s a korban forradalmi — szintjét nem emelte túl magasra, a lehetőségek és a valóság között megtartotta a szükséges összhangot. A vállalkozó részéről nem követelt még sem hatalmas technikai tudást vagy műveltséget, sem a korban jórészt még elérhetetlennek tűnő nagyságú tőke feletti rendelkezést. Bizonyos szervező- és irányítókészség, esetlegesen a szakmunkás szintjét alig meghaladó technikai tudás — hiszen a tőkefunkció és tőketulajdon ebben a korban még szinte egyáltalán nem választódott el - jórészt elegendő volt a zömmel még nem túl nagy 23 Marx.Tőke 1.456. 9*
