Századok – 1982

Tanulmányok - Ránki György: Az angol ipari forradalom kérdéséhez 539/III

AZ ANGOL IPARI FORRADALOM KÉRDÉSÉHEZ 551 „A mai csodák számomra az itteni gépek és az azoknak otthont adó épületek, melyeket gyáraknak neveznek. Egy ilyen háztömb 8 vagy 9 emelet magas, homlokzatán 40, oldalán 4 ablakkal (tehát 350-400 ablakkal). A vázuk vasból van, a belső falak papírvékonyságúak . . . szomszédságomban egy sereg ilyen épület áll, és mellettük még magasabb tűszerű kéményekből álló erdő. Különösen éjjel gyönyörű a látvány, amikor világít a sokezer ablak, hiszen erős fény kell ott, ahol 840 finom fonalra ügyel fel a munkás."1

8 Midőn egy francia papírgyáros 1787-ben nemességet kapott, érdemei között többet között azt emelték ki, hogy gyáraiban sok öt-hatéves gyereknek is munkát ad. Valóban, gyerekek tömege dolgozott látástól vakulásig a mindent felfaló gép mellett. Nők tízezrei váltak a gyárak rabszolgáivá. Embertelen munkakörülmények, nevetséges munkabérek mellett, rongyokban, éhesen, állandó élet- és sérülésveszélynek kitéve hajtották a gépeket, termelték a fonalat. A gyár szociális következményei nélkül aligha lehet az ipari forradalom folyamatát helyesen látni. Új jelenségek voltak ezek? Inkább csak mennyiségükben. Nem állíthatjuk, hogy a kisiparban dolgozó munkás körülményei jobbak lettek volna. A falun eddig is szokás volt, hogy aki vetett, szántott és aratott, az maradt éhen, most a város azzal csatlakozott ehhez, hogy aki a szövetet előállította, az rongyokban járt, aki a téglát égette, annak nem volt lakása, aki szenet bányászott, annak nem jutott tüzelőre. A vita az ipari forradalom elnyomorító hatásáról máig is folyik. A kapitalizmus rendszerének szükségszerű, de csak átmeneti velejárója volt-e, vagy pedig a tőkefelhalmozás emeltyűje, mely a tőkefelhalmozást végső soron szociális értelemben is — elő segítette? Ez máig is vitakérdés. Az ipari forradalom rendszerének ellentmondásait azonban aligha lehet csak a tőkés-proletár ellentétre korlátozni. Megvolt ennek a rendszemek a nemzetközi összefüggése is. A fonalínséget gyapotínség váltotta fel, gyapotot pedig Angliában nem lehetett termeszteni. A nyugat-indiai rabszolga-ültetvények mintegy 1790-től még kielégítették a szükségletet, utána azonban - bármily nagy mennyiségű volt a 18. század folyamán a rabszolgák odahurcolása - kevés volt a munkaerő. Az Egyesült Államok déli területei léptek színre, ahol egy új találmány megoldotta a gyapottisztítást. Az ipari forradalom, a gyári rendszer felvirágzása Angliában a rabszolga-ültetvényes gazdaságát virágoztatta fel az Egyesült Államokban. Az ipari forradalom és a gyári rendszer felvirágzása azért is volt lehetséges Angliában, mivel az új gépi pamutipar — hatalmas termelékenységével — könnyen talált piacokat az ipari forradalom által még nem érintett országokban. Az új gyári pamutipar nemegyszer termelésének háromnegyed részét is exportálta. Termékeinek megjelenése - legalábbis a kevésbé elmaradott országokban - kihívást is jelentett a régi termelési rendszereknek. De versenyt is, és minél nagyobb volt Anglia és az elmaradott világ között a mezőgazdasági és technikai színvonalkülönbség, annál inkább vált behozhatatlanná az előny, annál inkább volt Anglia olyan példakép, melynek követését maga a példakép akadályozta, vagy tette lehetetlenné. Ne fogjunk azonban mindent a gyapotra. A pamutiparral csak kezdődött az ipari forradalom, de távolról sem fejeződött be. A vasipar volt a másik iparág, ahol az átalakulás folytatódott. Nem elszigetelt véletlenről van csupán szó. A 18. század szükség-1 ® Idézi : Wellmann I. -Endrei W. : A termelőerők fejlődése az ipari forradalom korában. 1964. 41.