Századok – 1982
Tanulmányok - Makk Ferenc: III. Béla és Bizánc 33/I
III. BÉLA ÉS BIZÁNC Al Forrásaink tanúbizonysága szerint a magyar király már 1180 végén megkezdte a bizánciak által 1165-ben birtokba vett Közép-Dalmácia hódoltatását. Spalatói Tamás elmondja, hogy Manuél császár halála után a spalatóiak visszatértek a magyarok uralmára.8 8 Valószínű, hogy Spalató város már 1180-ban kiváltságlevelet kapott III. Bélától.89 A dalmát területek visszafoglalása különösebb ellenállás nélkül zajlott le. Zára, amelyik ekkor — 1159 óta - negyedszerre fordult szembe Velencével, 1180-1181 fordulóján'csatlakozhatott a magyarokhoz.9 0 Ezt bizonyítja az, hogy 1181 februárjában Mór comes mint „az egész tengermelléki provincia serény kormányzója" a magyar király képviselőjeként egy birtokperben hozott ítéletét Zára városában foglaltatta írásba. Dalmácia visszaszerzésének fontosságát mutatja, hogy az egyik legfőbb országos tisztségviselőt, Farkas nádort már 1181 márciusában Zárában találjuk.91 III. Béla a dalmáciai magyar uralmat nemcsak az állami közigazgatás révén, hanem az egyházi szervezet segítségével is biztosítani igyekezett. Erre vall, hogy saját jelöltje érdekében — pápai tiltakozás ellenére — beavatkozott a tartomány érsekének megválasztásába, s ennek következtében ekkor egyik magyarországi híve, Kán-nembeli Péter került a spalatói főpapi székbe.92 Dalmácia elfoglalása, amint erre az újabb külföldi szakirodalom helyesen mutatott rá, semmiképpen sem szolgálta a bizánci császár és birodalom érdekeit, s így Béla nyilvánvalóan megszegte Manuélnak 1172-ben tett esküjét.93 Teljesen alaptalan az az állítás, mely szerint a magyar foglalás bizánci érdekeket is szolgált, mert megakadályozta, hogy Dalmácia Velence kezére kerüljön.9 4 Velence részéről ekkor semmiféle veszély sem fenyegette a tengerparton Bizáncot, a köztársaságnak még arra sem tellett erejéből, hogy a magyar uralom alá került Zárát visszafoglalja. A szakirodalomban azonban hangot kapott olyan nézet, mely szerint Zára elpártolását követően Orio Malipiero dogé kísérletet tett a város visszaszerzésére, amely eredménytelennek bizonyult. De a vélekedés igazolásra felsorakoztatott források a valóságban későbbi, az 1187-es eseményekre vonatkoznak.9 5 A Szerémség visszafoglalására közvetlenül utaló adatok nem állanak rendelkezésünkre. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy 1182 májusát követően Konstantinápolyban a régens Andronikosz csak Belgrád és Barancs városok magyar kézre kerülése "N. Klaic: História Salonitana Maior. Beograd, 1967. 123. - Dalmácia 1165 és 1180 közötti bizánci igazgatására ld. J. Ferluga: La Dalmazia fra Bisanzio, Venezia e I'Ungheria ai tempi di Manuele Comneno. Studi Veneziani XII. 1970. 73-83. 8 9 Györffy 1967. 54. 90 G 62. - Tévesen 1186-ra datál G 2183. "CIL 172., 178. szám. "CIL 173. szám; G 2227. - Ld. Pauler: i. m. I. 326. 9 3Hecht: i. m. 13. 7. jegyz., 40. 9 4 Urbansky: i. m. 121. 9 sPauler: i. m. I. 326.; G. Novak: Povijest Splita I. Split, 1957. 94. - Elsősorban A. Dandolo tudósítása szolgált e vélemény alapjául. A velencei krónikás elmondja: Zára III. Bélához csatlakozott. A dogé vissza akarta szerezni, de mivel a kincstár üres volt, a hadjárathoz szükséges flotta felállítására a polgárok ajánlottak fel pénzt. A hajóhad Zára alá ment, s néhány szigetet sikerült is elfoglalni (G 62.). Okleveles adatok azt bizonyítják, hogy a velencei polgárok anyagi hozzájárulásával felállított flotta 1187 második felében indult Zára megostromlására (С II. 200. szám, 203. szám). 12. századi velencei évkönyv ezzel kapcsolatban arról tudósít, hogy 1187 júliusában Velence serege Zára ellen vonult, s szeptemberben már vissza is tért (G 209.1.). így nyilvánvaló, hogy ezt a hadjáratot nem lehet közvetlenül a Zára elpártolását követő időre tenni.
