Századok – 1982
Tanulmányok - Makk Ferenc: III. Béla és Bizánc 33/I
44 MAKK FERENC lateráni egyházi zsinat, amelynek az volt a feladata, hogy a császárral vívott harc befejezése után rendezze a pápaság, illetve a katolikus egyház helyzetét. Az egyetemes zsinaton András bács-kalocsai érsek jelent meg a magyar egyháziak részéről.7 4 Ebben az időben azonban már megváltozott a magyar király és a hazai egyház két metropolitájának egymáshoz való viszonya. E változás szoros kapcsolatban állott III. Bélának a királyi hatalom megszilárdítására, a király tekintélye megerősítésére irányuló politikájával. Béla nemcsak a világi előkelőkkel — így Gézával és híveivel -, hanem az egyháziakkal szemben is határozottan és szigorúan járt el, amikor királyi hatalmát sérelem érte. 1178 táján komoly konfliktusa támadt András kalocsai érsekkel és Gergely fehérvári préposttal.75 Lukács érsek háttérbe szorulása révén András, aki élvezte a pápa és a király támogatását, gyakorlatilag az ország vezető egyházi méltósága lett. Külföld előtt is az ő személye képviselte a legmagasabb szinten a magyar egyházat. III. Sándor egyik 1179-es levele alapján azonban arra lehet következtetni, hogy a kalocsai érsek súlyosan megsértette a királyi méltóságot és tekintélyt. Ezt követően András kiesett a király kegyéből, aki kivetette őt főpapi székéből, és megfosztotta érseki jövedelmeitől is.76 András magatartása miatt számos híve ugyancsak megérezte a királyi harag súlyát. Közülük Gergely fehérvári prépostot Béla megfosztotta prépostságától,7 7 s egyúttal a pápai fennhatóság alá átkerült székesfehérvári királyi magánegyházat (capelia propria) feltehetőleg visszavette.78 Ezen intézkedései következtében Bélának komoly nézeteltérése támadt a pápával, aki a királyt mindkét ügy miatt az 1169-es egyházi megállapodásra tett esküjének megsértésével vádolta. III. Sándor a kalocsai érsek és a fehérvári prépost védelmére kelt, s III. Bélát egyházi kiközösítéssel fenyegette meg, sőt bizonyos egyházi büntetést foganatosított is a király ellen.79 III. Béla ekkor - legkésőbb 1178-1179 fordulóján - kibékült régi ellenfelével, a közéletből addig teljesen kiszorított esztergomi érsekkel, akit most András és a pápa ellen szövetségesként használt fel. Lukács az egyházi büntetés alól feloldotta a királyt, viszont az esztergomi egyházhoz tartozó klerikusok bántalmazása ürügyén exkommunikáltatta András érseket, ami természetesen a pápa neheztelését váltotta ki.80 Lukács alapvetően azért volt hajlandó III. Béla oldalán fellépni András érsekkel szemben, mert a kalocsai 14 CD II. 193.; G. 709. 7 5 A fehérvári prépost nevére ld. Kubinyi: i. m. 112. 76 Holtzmann 1959. 414. - Véleményünk szerint ennek nyoma maradt a Pozsonyi Évkönyvben is. Az évkönyv ugyanis - eltévesztve a nevet, s az eseményt több mint 10 évvel későbbre datálva - a következőket mondja: „1187 .. . István kalocsai püspököt leteszik" (SRH I. 127.1.). Ugyancsak erre az esetre vonatkozik szerintünk a Cosmas kalocsai érseknek tulajdonított levél is, amelyben a kalocsai főpap amiatt panaszkodik, hogy „Béla király . . . egyházi jövedelmeinket letiltotta" (G 2272. 1.) Már Holtzmann kimutatta, hogy itt András érsekről van szó, s Cosmas nevű kalocsai érsek soha nem is volt. Erre ld. W. Holtzmann: Papst Alexander III. und Ungarn. Ungarische Jahrbücher 6. 1926. (továbbiakban: Holtzmann 1926.) 425., 425. 5. jegyz. 7 7 Holtzmann 1959. 413., 414. 7 8 Erre s a fehérvári prépostság jelentőségére ld. Sebestyén J.: A székesfehérvári prépostság és káptalan egyházi kiváltságai. Századok, 1925. 382-383.; Györffy 1970. 155.; Mezey L. : Székesfehérvár egyházi intézményei a középkorban. Székesfehérvár évszázadai II. Székesfehérvár, 1972. 26-30.; Kubinyi: i. m. 112-113.; Györffy Gy.: István király és műve. Bp., 1977. 319-320. 79 Holtzmann 1959. 413., 414-415. 80 Holtzmann 1959.412., 413., 414.
