Századok – 1982
Tanulmányok - Fügedi Erik: Mátyás király jövedelme 1476-ben 484/III
MÁTYÁS KIRÁLY JÖVEDELME 1475-BEN 489 aligha lehet másnak minősíteni, mint választási ígéretnek, s a még ugyanabban az évben, de már Mátyás neve alatt kelt, és jellemző módon a Corpus Jurisból kihagyott dekrétum 7. cikkelye azt állapította meg, hogy „Magyarországon a kamaranyereséget, Erdélyben az ötvenedet, Szlavóniában a nyestadót a néhai Lajos király idejében szokásos mód szerint hajtsák be."20 Ugyanennek a dekrétumnak 50. cikkelye annyit árul el a behajtás módjáról, hogy az adószedő rovásfejenként két dénárnál többet nem kérhet,2 1 az 55. cikkely pedig elmondja, hogy „a király úr esküt tett arra, hogy az országlakosoktól és azok jobbágyaitól egy forintos, fél forintos adót (taxa) nem hajt be, vagy más jogtalan behajtást nem eszközöl... kivéve a kamara hasznát és más régi szokás szerinti jövedelmet"2 2 . Ez a megjegyzés nyilván a korábban, Albert alatt ismeretes rendkívüli adóra vonatkozott.2 3 A következő esztendőben a katonaállítási kötelezettség szabályozásával kapcsolatban értesülünk arról, hogy a zsellérek, a ruténok, vlachok és szlávok nem fizetnek kamaranyereséget.2 4 Mintha ezután egy ideig Mátyás megelégedett volna a kamaranyereséggel, bár biztos, hogy a kivetést és behajtást igyekezett hathatósabbá tenni. Erre mutat, hogy a nagy kincstári reform, az 1476. évi 4. cikkely részletesen szabályozta a kamara hasznának kivetési módját. Megállapította, hogy azt portánként kell szedni, s ha egy telket egy portával (sub una porta) egy ember birtokol, utána 20 dénárt fizet, ha ketten vagy hárman birtokolják, másfélszeresét, azaz 30 dénárt, ha négyen, kétszeresét, azaz 40 dénárt köteles fizetni.2 5 Mátyás — ezt már Kubinyi is így vélte2 6 — a kamaranyereséget nem telkenként szedette, hanem felhasználta az ekkoriban már általánossá váló telek-osztódást. Ugyanennek a reformnak keretében a behajtási költségek csökkentése érdekében is intézkedett, amikor az adószedők fizetését, ill. költségeit leszállította. A reform legnagyobb sikere mégis az volt, hogy a kamaranyereséget tribu tum fisci regalis-ха keresztelte át, s ezzel az intézkedéssel a korábban elődei által adott felmentéseket hatálytalanította.2 7 A király eljárása pszichológiai szempontból is figyelemre méltó, lassan, de következetesen hozzászoktatta az ország közvéleményét a minden jobbágyra kiterjedő egységes adózás gondolatához. 1462-ben nyúlt először az egy forintos contributio-hoz, azzal a kikötéssel, hogy ilyet soha többé nem hajt be.2 8 A dekrétum 1462. május 31-én kelt, s ha a nuncius 1461-1463 közötti jelentése erre utal, akkor 1462 és 1463 dereka között kellett íródnia, ígéretét Mátyás, úgy látszik, hat évig meg is tartotta, 1468 őszén szavaztatta meg újra, most már subsidium néven (összeget a törvény nem említ!), s a kikötés ezúttal az volt, hogy azt „portánként számítsák, még ha az több családból áll is vagy több él azon"29 . Egy évi szünettel 1470-ben újra megajánltatta a portánkénti egyforintos adót, s eljárását azzal igyekezett enyhíteni, azt a tributum fisci regalis módjára szedeti, s ez utóbbit 20 M. G. Kovachich: Vestigia corr.itiorum apud Hungaros. Buda, 1790. 302. 51 Uo. 321. 21 Uo. 328. 2 3 Csánki, i. h. 522.1. 3. jegyzet. 24 Kovachich, Vestigia 337-338. 2 i M. G. Kovachich: Supplementum ad vestigia comitiorum. Buda, 1798. 1. 183. 2 6 Kubinyi, i. m. 61. 27 Kovachich, Vestigia 376. 2 8 Uo. 365. 29 Kovachich, Supplementum I. 205. 5 Századok 1982/3
