Századok – 1982
Tanulmányok - Hahn István: Külkereskedelem és külpolitika az archaikus Hellaszban 460/III
474 HAHN ISTVÁN a későbbi időkben a földközi-tengeri térség legfontosabb gabona exportőréként ismert térségből kellett fedeznie.6 9 Hérodotos, az 5. századi szerző is oly módon ír a „szántóvető szkíthák" eladásra történő gabonatermeléséről, hogy ez már jó val korábbról meggyökeresedett hagyománynak, nem új fejleménynek tűnik. Elismerve tehát, hogy a gabonakereskedelem - nevezetesen a „barbár" és gyarmati térség felől - a görög polisok ellátásában a perzsa háborúk óta öltött csak számottevő méreteket, ill. növekedett meg jelentősége ugrásszerűen, és hogy ennek a kereskedelemnek az i.e. 4. század óta, leginkább Athén vonatkozásában alapvető jelentősége volt: meglétét és az ellátásban való jelentőségét azon időszakban sem tagadhatjuk, amelyre vonatkozóan közvetlen,egyértelmű és egykorú adataink hiányoznak. Enélkül nem magyarázhatnók meg sem a nem-önellátó archaikus polisok (Korinthos, Aigina) élelmezését, sem azt, hogy luxustárgyakból álló kivitelüknek mi volt az ellenértéke. 9. Az eddigiek után az archaikus görögségnek a „barbár" külvilággal és másrészről a saját körén belül folytatott kereskedelmi tevékenysége korántsem lesz tekinthető egységes jelenségnek, hanem a benne résztvevő felek gazdasági szükségleteitől, saját árukínálatától, érdekeltségének intenzitásától és jellegétől, az árucsere folyamatában betöltött szerepétől, ennek az árucserének közellátási, ill. közszükségleti, politikai és katonai súlyától függően igen differenciált jelenségcsoportot alkot. Ezeknek a szempontoknak alapján nagyjából a következő képet kapjuk. A görög polisokon belül vannak olyanok, amelyek alapvető szükségleteiket tekintve önellátók, az autarkeia elvét messzemenően érvényesíteni voltak képesek, a kereskedelemben való érdekeltségük csak alkalmi, periférikus, és árucseréjük főként az arisztokratikus csoportok fényűzési igényét hivatott kielégíteni. Nemcsak a tipikusnak tekinthető Spárta tartozik ide, hanem olyan, jó termőfölddel rendelkező polisok is, mint Sikyón, Thébai és Boiótia többi városa, Argos stb. Ezek azok, amelyek fényűzési igényeit a magánkereskedők import-tevékenysége elégítette ki anélkül, hogy a polis maga befolyásolni igyekezett volna ezt a behozatalt; vagy ha igen, akkor is inkább restriktív módon „a fényűzést" korlátozó törvénykezés útján. Vannak azonban olyan városok is, amelyekben a népesség mérvadó részének alapvető, életbevágó érdekei fűződnek a folyamatos árucseréhez — és ezeknek a városoknak száma növekedőben volt. Athén a 7. században még önellátó, a 6. század közepétől már élelmiszerbehozatalra szorult. Ezek, a kereskedelmi szempontból szükségszerűleg aktív polisok vagy maguk is rendelkeztek árualappal — ilyenek Korinthos, Athén, az ión városok jó része — és ez esetben saját agrár- vagy kézműipari termékeiket bocsáthatták a piacra, vagy pedig jelentős saját árualap nélkül döntően nem-termelő jellegű közvetítő kereskedelmet folytattak: ezeknek legtisztább típusa Aigina, amelynek még a saját kerámiájához szükséges finom anyagot is importálnia kellett; a gyarmati térség települései közül ide tartozik Naukratis, de alighanem Rhégion is. "Aigina és Naukratis kapcsolatához vö. Hdt. 2, 178; J. G. Milne: Trade between Greece and Egypt. . . Joum. Egypt. Arch. 24. 1939, 177 skk.
