Századok – 1982

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Közép-Kelet-Európa és a világkereskedelem az újkor hajnalán 427/III

KÖZÉP -KELET-EURÓPA ÉS A VILÁGKERESKEDELEM AZ ÚJKOR HAJNALÁN 437 Fölmerül a kérdés: mennyiben tulajdonítható ez a retrográd folyamat a középkelet-európai, jelesen a magyarországi földesurak pénzhiányának? Elég gyakran találkozunk ugyanis történetirodalmunkban olyan felfogással, amely szerint ,,hiába ismerte fel idejében több majorságépítő úr a fizetett munkával való dolgoztatás előnyeit, s hiába tettek a 16. század közepén több helyen is lépéseket a gyakorlatba való átvitelre", tőke hiányában nem tudtak továbbhaladni ezen az úton.32 Ezt az okfejtést nem tudjuk magunkévá tenni. Hiszen éppen az 1570-es években — akkortájt tehát, amikortól kezdve a retrográd tendencia szembetűnővé vált — vett az árforradalom Magyarországon is teljes lendületet, értek el a mezőgazdasági termények minden eddiginél magasabb árszintet, nyílt tágra az „árolló" a mezőgazdasági és az iparcikkek között. Ilyen körülmények között a terménykereskedő magyar urak magas kereskedelmi haszonra tettek szert; a fizetett munkához szükséges pénzeszközöket tehát nehézség nélkül előteremthették volna. Mi több: az árforradalom egyenesen kívánatossá is tehette volna a bérmunkáltatást a földesurak szemében, hiszen az nemcsak az agrárárak és az ipari árak között nyitotta ki az ollót, hanem az árak és a munkabérek között is: az árak emelkedésével a bérek persze nem tartottak lépést. A 16. században a reálbérek jelentős csökkenése figyelhető meg.3

3 A majorsági munkáltatás módszereiben beállott változás és az árforradalom között mégis közvetlen oksági összefüggést állapíthatunk meg — csakhogy nem a profitok és a bérek, hanem a járadékok alakulásának vonalán. A rohamos áremelkedés, a vele együtt járó nagyfokú pénzromlás a paraszti pénzszolgáltatásoknak — a feudális földjáradék a 15. századra Közép-Kelet-Európában is előrenyomult formájának — értékét tetemesen csökkentette. Hogy a földesurak a pénzjáradékot értékhanyatlásának arányában időről időre emeljék — mintegy „mozgó pénzjáradék-skálát" vezessenek be —, természetesen nem jöhetett szóba. A jövedelemcsökkenés kézenfekvő ellenszeréül kínálkozott viszont, hogy a peVjzjáradékkal szemben a feudális járadék naturális formáit, a termény- és munkaszolgáltatást aknázzák ki minél erőteljesebben, s így kárpótolják magukat a hanyatló értékű pénzszolgáltatásokért. A munkajáradék-növelés pedig — ami a 16. század utolsó, a 17. század első évtizedeiben sok helyütt a „limitálatlan", „parancs szerinti" robot bevezetésébe torkollott — immár a kívánt mértékben biztosította az ingyen munkaerőt a földesurak számára, tehát szükségtelenné vált számukra, hogy a robotot — amint korábban a majorsági terjeszkedés első időszakában, a 16. század második harmadában tették — a szántóművelésben fizetett munkával egészítsék ki: kikapcsolta azt az indítékot, amely jelentősebb mértékű bérmunkáltatásra, tőkebefektetésre ösztönözte volna őket.34 Az árforradalom előrelendítette a bérmunka alkalmazását a mezőgazdaság kapitalista vállalkozóinak, a tőkés bérlőknek az üzemeiben. így történt Angliában, ahol „a pénz 3 2

így vélekedik pl. Maksay F.: Parasztság és majorgazdálkodás a XVI. századi Magyarországon, Bp., 1958. 38., aki először hívta fel a figyelmet a majorsági bérmunka jelentős szerepére Magyarországon a 16. század derekán és visszaszorulására a század utolsó évtizedeitől. 3 3 L. a 26. és 28. jegyzetben idézett irodalmat, valamint E. H. Phelps Brown and S. V. Hopkins: Wage Rates and Prices. Evidence for Population Pressure in the Sixteenth Century. Economica, n.s. XXIV, 1957, 289-306.; W. Abel: Massenarmut und Hungerkrisen im vorindustriellen Deutschland. Göttingen. 1972, 7. 34 Részletesebb kifejtésre 1. tanulmányunkat: Corvées et travail salarié dans les exploitations seigneuriales de la Hongrie des XVI. et XVII. siècles. In : Paysannerie française, paysannerie hongroise (XVI-XX. siècles), Bp., 1973, 75-97.