Századok – 1982

Folyóiratszemle - Barg; M. a.: Az „egyetemes történeti” és a „lokális történeti” (regionális; nemzeti) kategóriája a marxista–leninista történelemelméletben 421/II

422 FOLYÓIRATSZEMLE 422 organikus kapcsolatok kimutatására vállalkozott a világ különböző részei között. Két, az antikvitás örökségének tekinthető értelmezést emel ki Barg a felvilágosodás történetfilozófiájából, a ciklikusság és a progresszivitás gondolatát. G. B. Vico 1725-ben megjelent munkáját említi, amely abban jelölte meg a történeti folyamat egyetemességét, hogy minden átmegy három fejlődési fázison, átéli az ébredés, a virágzás és a hanyatlás stádiumait. Sem térben, sem időben nem kapcsolódó lokális folyamatok összessége az egyetemes történeti fejlődés. A ciklikus atomizáltság koncepcióján J. G. Herder felfogása jutott túl, aki a lokális folyamatok összefüggő láncolataként értelmezte az egyetemességet, s mint a történeti folyamat kontinuus és diszkontinuus dimenzióját különítette el az egyetemest és a lokálist. Barg összegzése szerint a felvilágosodás gondolkodói látszólagos jegyekre építették a történeti folyamat egyetemességéről vallott nézeteiket. Idealista, szellemfilozófiai alapon ugyan, de Hegel mutatott előbbre, aki belső törvényszerűséggel magyarázta a történelem progresszív jellegét, az egyes fejlődési fázisok egymásra-épülését, s a nemzeti (lokális) történelmet az egyetemes megnyilvánulási formájának tekintette. A burzsoázia történelmi szerepének változásával hozza összefüggésbe a szerző, hogy a 19. század végétől a polgári történetfilozófiai iskolák a folyamat progresszív jellegét figyelmen kívül hagyták, s visszatértek a ciklikusság gondolatához. O. Spengler és A. Toynbee munkásságát emeli ki, akik egymástól független kultúrák, civilizációk halmazaként fogták fel az emberi társadalom történetét. Napjainkban az ún. neoevolucionista felfogás hódít, Herder reneszánszról lehet beszélni. L. White amerikai történész pl. eszmeileg integrált struktúrák, kultúrák progresszivitást hordozó váltakozásaként állítja be a történelmi folyamatot. Barg hasonló jellegűnek ítéli W. Rostow elméletét és Ch. Dawson munkáit. A szerző végül is arra a következtetésre jut, hogy a polgári történetfilozófia mindmáig nem tudta adekvátan megragadni az egyetemes és a lokális dialektikáját. A tanulmány a továbbiakban a kérdés marxista értelmezését mutatja be. Materialista filozófiai alapon, belső törvényszerűségek által meghatározott, egységes, s ugyanakkor végtelenül sokszínű folyamatként fogja fel az emberiség fejlődéstörténetét a marxista történettudomány. A formációelméletre hivatkozik Barg, s mind ontológiai, mind gnoszeológiai aspektusból vizsgálja az egyetemesség fogalmát. Véleménye szerint nem tekinthető a történelem szubsztanciájának, nem önálló folyamatot jelöl, nem áll a lokális, a nemzeti felett. Mutatja viszont a társadalmi lét fejlődéstörvényeinek szubsztanciális összekapcsoltságát, univerzalitását, amely a tében és időben lokális nemzeti történelmek mozgását is meghatározza. Ismeretelméleti szempontból az egyetemest és a lokálist a történeti megismerés két különböző absztrahálási szintjének tekinti a szerző. Hosszasan kitér a történettudományos megismerés sajátosságaira. Ezek közül kiemeli, hogy a konkrét valóság minden elemének ismerete nélkül, a rendelkezésre álló források kritikai feldolgozásával rekonstruálhatja a kutató a múlt társadalmát. Ilyen körülmények között megnő a modellalkotás és a deduktív eljárás jelentősége. Rendkívül lényeges feladat az adott társadalom jellegét adó tényezők, vonások feltárása, kiemelése. Marx „Tőkéje" mellett Lenin munkáit említi példaként Barg professzor, amely utóbbiak megragadták a századvégi orosz társadalmi viszonyok lényegi tendenciáit. A modellalkotás, a deduktív módszer a sematikus általánosítás veszélyét hordozza magában. Fontos tehát, hogy a térben és időben adott társadalom lényegi, jellemző vonásait ragadja meg a kutatás, s képes legyen ezek konkrét fejlettségi, érettségi szintjét adekvátan megállapítani, dinamikus folyamatba ágyazva őket. összegzésként azt hangsúlyozza a szerző, hogy a lokális történeti csak mint az egyetemes része, megnyilvánulásai, megjelenési formája, fejlődési stádiuma gondolható el. Ugyanakkor az egyetemes történeti nem más, mint térben és időben lokalizált dialektikus összefüggésrendszere. Előbbi a társadalmi fejlődés alternatív jellegét, utóbbi egyenesvonalúságát ragadja meg. (Voproszi isztorii 1980. 1. szám 61-78.) MA folyóiratszemlét írták: Erdődy Gábor (E. G.), Fekete Miklós (F. M.) Heiszler Vilmos (H. V.) Jemnitz János (J.), Cs. Kottra Györgyi (Cs. K. Gy.), Menyhárt Lajos (M.), Molnár Tamás (M. T.) és V. Molnár László (V. M. L.).