Századok – 1982
Folyóiratszemle - Zevelev; A. I.–Naumov; V. P.: A historiográfiai tény: értékelésének és elemzésének kritériumai 420/II
420 FOLYÓIRATSZEMLE 420 A különböző társadalmi csoportok megváltozott helyzetéből következően új, eleddig ismeretlen, fel nem tárt források feldolgozása és hasznosítása is megkezdődött. A kutatási körből azonban szinte teljesen eltűnt két, régebben igen népszerű terület: a vallástörténet (pontosabban az amerikai vallások, vallásfelekezetek története) és a nemzeti karakter kutatása. Ez utóbbi téma az új, teljességre törekvő társadalomtörténeti kutatásokon feneklett meg. A korábban favorizált amerikai „kivételesség" elvét újabban elvetik és az elmélet ellenhatásaként népszerű a nem nemzeti keretek, hanem a különböző kultúrák közötti fejlődés vizsgálata. A számos új, pozitív vonás azonban nem feledteti a tényt, hogy az Egyesült Államok történelmét szétaprózó és abban semmi egységeset nem találó új társadalomtörténeti kutatás helyett szükséges lenne egy át- és összefogó vizsgálódás is. A marxizmus, bár elismert és szükségesnek tartott vizsgálati módszer, keveset segít az Egyesült Államok történetének tanulmányozása során, mivel - a szerző szerint - itt nem mutatható ki az osztályharc elsődlegessége, noha ugyanakkor el sem hanyagolható. Az Egyesült Államok történetét meghatározó konfliktusok szerinte elsődlegesen faji és etnikai jellegűek: például az etnikai tudat inkább befolyásolta a szocializmus eszméjének elterjedését, mint bármi egyéb, valamint nagyon fontos az eszmék szerepe is. Ez utóbbi iránt a kutatás újabban igen nagy érdeklődést mutat. Az utóbbi években egyre nő az instrumentalisták befolyása. Nézeteik nagyarányú elterjedésének egyik oka a pártos történetírás (advocacy history) térhódítása, ami a szerző szerint addig, míg - pártossága ellenére - képes a történelmet a maga teljességében látni és láttatni, nem elvetendő, különösen akkor nem, ha a személyes elkötelezettség ideológiailag nem zavaró. Ha azonban ennek a megszorításnak nem felel meg, produktuma inkább mítosznak, mint történelemnek minősíthető. A pártos történetírás elterjedtsége ellenére, mint írja remény van egy összetett, átfogó és filozófiai megalapozottsággal bíró történeti kép kialakítására. Végül Degler professzor a nagyközönség és a hivatásos történészet közötti felfogásbeli és szemléletbeli különbségek okairól, ezek következményeiről és a történészek szerepéről szól, továbbá elemzi a megismert történelmi múlt szerepének jelentőségét az egyén és a társadalom jelenlegi élete és jövőbeli lehetőségei szempontjából. (The Journal of American History, Vol 67. No. 1. June 1980. pp. 7-25.) Cs. K. Gy. A. I. ZEVELEV-V. P. NAUMOV: A HISTORIOGRÁFIAI TÉNY: ÉRTÉKELÉSÉNEK ÉS ELEMZÉSÉNEK KRITÉRIUMAI A szerzők abból indulnak ki, hogy a tudománytörténetek reneszánszát éljük. Érvényes ez a történettudomány történetére is, ami előtérbe helyezi a módszertani kérdések tisztázását. A historiográfiai tény fogalmi körülírása, értékelésének és elemzésének szempontjai véleményük szerint alapvető jelentőségű a modern historiográfia fejlődésében. Álláspontjukat igazolja, hogy a Szovjet Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete több szimpoziont rendezett a közelmúltban a témával kapcsolatban. Ezek egyikén előadásként hangzott el Zevelev és Naumov tanulmánya. A historiográfiai tény fogalmának az értelmezéséhez jól hasznosítható analógiának tekintik a történeti tény fogalmát, kritériumait, jellemzőit. A történeti tény két interpretációját is felvázolják. Az egyik szerint a történelmi valóság jelenségét érthetjük a történeti tény fogalmán, amely megbízható információt ad a múltról, de egyaránt tartalmaz véletlen és törvényszerű, szubjektív és objektív elemeket. A történelmi megismerés alapját képező történeti tény tudományosan rendszerezett, súlypontozott eseményeket, jelenségeket foglal magába, lehetővé teszi folyamatok, törvényszerűségek feltárását, kimutatását. A történeti tény analógiájára a historiográfiai tény fogalmáról is két interpretáció terjedt el a szovjet kutatók körében. Egyesek a történeti tény egyik válfajaként értelmezik a historiográfiai tényt. Mások abból indulnak ki, hogy ez utóbbi már tudományos munka eredménye. Vall a korról, amelyről a vizsgált munka szól, de vall a szerzőről, koráról, láncszemet jelent a tudomány fejlődésében. Tehát gazdagabb tartalmú, mint általában a történeti tény.
