Századok – 1982
Folyóiratszemle - Bohanov; A. N.: A tőzsde sajtó Oroszországban 411/II
FOLYÓIRATSZEMLE 411 A 60-as években meginduló folyamatot a tanulmány második része három területen (a franciaosztrák háború, a brit-francia kereskedelmi szövetség, a kormányzati rendszer liberalizálására irányuló lépések) követi nyomon. Részletesen ismerteti Napóleon elképzeléseit az itáliai rendezésről (Habsburg-területekkel megerősített piemonti állam északon, közép-itáliai királyság Toscana központtal a pápa fennhatóságával, és új államszövetség francia függésben), s a háború belpolitikai következményeit, amikor legerősebb támasza, a katolikus egyház elfordul tőle, míg támogatást - várakozásával ellentétben - a munkásoktól és a liberális polgárságtól kap. Számos utólagos interpretációt helyesbítve, a szerző hangsúlyozza, hogy az 1860. január 23-án aláírt angol-francia kereskedelmi szerződés nem szabadkereskedelmi elveket hirdetett, hanem az érintett termékek vámjának kölcsönös, kezdetben az összérték 30, később 25 %-ra való csökkentését írta elő. Az új tarifák elsősorban a bor és a selyem kivitelének kedveztek, s ezzel számos mezőgazdasági terület ellenzékiségét oldották, több ipari körzet - elsősorban Lyon - támogatását erősítették, más oldalról viszont a textil- és a fémfeldolgozó iparban érdekelt körök ellenállását és elfordulását váltották ki. Utóbbi kedvezőtlen hatással Napóleon is számolt, de azt remélte, hogy megfelelő állami támogatással az érintett iparágak képesek lesznek ellenállni az olcsóbb angol áruk versenyének, sőt a minőségileg jobb és olcsóbb áruktól a munkások életszínvonalának emelkedését várta. Az 1863-as, illetve 1869-es választások azonban nem igazolták elképzeléseit. A politikai rendszer liberális átalakításában az első lépést az 1860. november 24-i dekrétum jelentette, amellyel Napóleon lehetővé tette, hogy a parlament az uralkodói megnyitóbeszédet megvitassa, s hogy a kormány törvénytervezeteit titkos üléseken előre megbeszélje. Igazán nagy lendületet a reformmunkálatok 1869-ben, Emiüe Ollivier miniszteri kinevezésével kaptak, s az 1870. május 8-án nagy többséggel megszavazott alkotmányban csúcsosodtak ki. A tervezett és a végrehajtott változtatások mögött a szerző szerint az a felfogás húzódott, mely az önkényuralmi szakaszt a francia nép neveléséhez szükséges átmenetként, időben korlátozott nevelési diktatúraként értelmezte. A hatalom bázisának kiszélesítése érdekében megindított folyamat végkifejlete azonban azt bizonyította, hogy Napóleon saját politikájának foglya lett, a szabadabb légkörben megerősödött ellenzékkel szemben cselekvésképtelenné vált. összegzésében Dülffer a bonapartizmust nem visszaforduló repressziónak, hanem a később kibontakozást előkészítő, a politikai elit összetételét alapvetően megváltoztató generációváltással kísért, a régi monarchia és az első császárság tradícióiból építkező, de a közben létrejött republikánus mozgalmat is keretei közé integráló átmeneti politikai-társadalmi rendszernek minősíti. fHistorische Zeitschrift 1980. Bd. 230. 549-576.) E. G. A. N. BOHANOV: A TŐZSDEI SAJTÓ OROSZORSZÁGBAN A cikk bevezető részében a tőkés gazdasági viszonyok kibontakozásának sajtótörténeti következményeit foglalja össze a szerző. Kiemeli a tematikai specializálódást, ezen belül a közgazdasági, pénzügyi szakkiadványok megjelenését. Oroszországban az 1860-70-es évektől jelentek meg az olajbányászat, a vasút, az aranypiac, a fafeldolgozó és a malomipar sajtótermékei, amelyeket magánvállalkozók vagy iparági szervezetek adtak ki. A speciális tőzsdei sajtó kialakulása összefüggött a részvénytársasági forma elterjedésével, ill. a kapitalista hitel- és pénzügyi viszonyok kifejlődésével, amikor a tőzsde a gazdasági élet ütőerévé vált. A 19. század utolsó harmadában - a pénzügyi élet fejletlensége következtében - csupán néhány rövid életű kiadvány látott napvilágot. A 20. század elejétől lehet beszélni az oroszországi tőzsdei sajtó kifejlődéséről. Különösen az első világháború kitörését megelőző konjunkturális időszakban szaporodott meg a tőzsdei kiadványok száma. Csupán Szentpéterváron csaknem 30 tőzsdei sajtótermék látott napvilágot ezekben az években. Profiljuknak megfelelően a pénzkibocsátás alakulásáról, az értékpapír árfolyamáról, a jelentősebb ügyletekről tudósítottak, emellett egyéb, a szélesebb olvasó közönségnek szánt rovatokat is működtettek. A tőzsde sajtójának olvasótáborát a tőkés gazdasági konjunktúra társadalmi 15*
