Századok – 1982
Folyóiratszemle - Rahmatullin; M. A.: A. V. Szuvorov generalisszimusz és a „győzelem tudománya” 406/II
406 FOLYÓIRATSZEMLE M. A. RAHMA TVLLIN A. V. SZUVOROV GENERALISSZIMUSZ ÉS A „GYŐZELEM TUDOMÁNYA" M. A. Rahmatullin tanulmányában - Alekszandr Vasziljevics Szuvorov (1730-1800) születésének 250. évfordulóján - arra vállalkozott, hogy széles forrásbázisra támaszkodva bemutassa a kiváló hadvezér életútjának legfontosabb állomásait, hadvezéri erényeit és az egyetemes hadművészet fejlődésére gyakorolt hatását. A szerzó' - Szuvorov származásának, kadétéveinek és a hétéves háborúban (1756-1763) szerzett tapasztalatainak felvillantása után -, utal arra, hogy a tehetséges tisztet 1762-ben ezredessé léptették elő, 1763. április 6-án pedig a szuzdali ezred parancsnokává nevezték ki, amelyből néhány évi munkája nyomán „minta-alakulatot" szervezett. Szuvorov a kiképzés során döntő fontosságúnak tartotta az ezred fegyelmének, bátorságának, harckészségének állandó növelését, ezért szinte mindennaposak voltak a sokoldalú gyakorlatozások, hosszú és fárasztó menetelések, lő- és terepgyakorlatok, különböző akadályok leküzdése, éjszakai riadóztatások, s az ún. hadoszlop-taktika elsajátítását célzó manőverek és hadmozdulatok gyakorlása. „Gyorsaság, szemmérték és előrenyomulás" (bisztrota, glazomer i natyiszk) - volt a jelszava, kiegészítve ezt mindenkor a rugalmas hadviselés koncepciójával, ill. a tartalékképzés, valamint a szigorú fegyelem szükségességével. A tanulmány értékes fejezetét képezi Szuvorovnak az 1768-1774. évi orosz-török háborúban kivívott győzelmeinek bemutatása, így a Hirsova, Kozludzsa és Turtukai melletti ütközetek leírása. A kücsük-kajnardzsi békekötés (1774. jún. 10.) után a kiváló hadvezér előbb részt vett a Jemelján Pugacsov vezette parasztháború (1773-1775) utóvédharcainak leverésében az Urálon túli területeken, majd 1777-től a krími, ill. a kubányi hadtest parancsnokaként több alkalommal sikerrel akadályozta meg török egységek partraszállását a Krím térségében. Az 1770-1780-as években nem csekély gondot jelentettek az orosz hadvezetés számára a tatár törzsek állandó támadásai a birodalom déli területei ellen, ezért 1783-ban Szuvorovot bízták meg megfékezésükkel, ill. a nogajoknak az Ural vidékére történő áttelepítésével. Szuvorov expedíciós hadtestével bekerítette a tatárok könnyűlovasságát, megsemmisítő csapást mért rájuk. Sahin Girej kánt pedig Voronyezs környékére telepítette át. M. A. Rahmatullin tanulmányában kiemelt helyen foglalkozik az 1787-1791. évi orosz-török háború hadtörténeti tanulságaival,az orosz hadművészet 18. század végi sajátosságaival, a századföldi és tengeri győzelmek harcászati és morális tényezőivel. A Foc§ani, Rimnicul és Izmail melletti ütközetek bemutatásán keresztül a szerző meggyőző erővel bizonyította A. V. Szuvorov hadművészeti zsenialitását, újszerű harcászati elgondolásait. Írása befejező részében M. A. Rahmatullin Szuvorov 1794-es lengyelországi, s az 1799-es franciaellenes itáliai, valamint svájci hadjárataival foglalkozott, felvillantva azok külpolitikai előzményeit, az európai politikai konstelláció alakulását a 18. század utolsó évtizedében. Szuvorov harcászati elveit „A győzelem tudománya" c. munkájában (1796) fejtette ki, s nála aligha lehetett illetékesebb szerző.e témában, hiszen katonai pályafutása során sohasem szenvedett vereséget, és két kivételtől eltekintve mindig jelentős létszámfölényben levő ellenséget győzött le. öt évtizedes katonai tapasztalataira hivatkozva Szuvorov különös jelentőséget tulajdonított a gyors, de egyszerű manőverezésnek, a kezdeményezésnek, a szárnyvonalak kiépítésének, kiemelve, hogy a 18. század utolsó harmadának viszonyai között a „vonalalakzat" és a „methodizmus" elve hasznavehetetlen, ezért helyette az ún. hadoszlop taktikát és az ellenség emberanyagának teljes megsemmisítését javasolta, kiegészítve mindezt a szuronyroham, valamint a kíméletlen üldözés fontosságávaL M. A. Rahmatullin tanulmányát a szuvorovi életmű méltatásával zárta, kimutatva annak az egyetemes hadművészet fejlődésére gyakorolt hatását, maradandó értékeit. fisz torija SzSzSzR, 1980;5. 64-91.) V. M. I.
