Századok – 1982

Történeti irodalom - Farkas Gábor: Politikai viszonyok Fejér megyében (1919–1945) (Ism.: Szabó A. Ferenc) 394/II

395 TÖRTÉNETI IRODALOM idején békülnek meg véglegesen, bár pozíciójukban már az új főispán, Széchenyi Viktor 1926-os hivatalba lépése után rések támadnak. A vármegyei hangadó köröket az ő segítségével sikerül fokozatosan az ellenforradalmi rendszer mellé állítani. Az ipari burzsoázia gyengeségét jól mutatja, hogy 1928-ban a virilista névjegyzékek szerint a legtöbb adót fizető székesfehérvári gyáros adóösszege a megyei listán 64. (!) helyet elfoglaló földbirtokoséval van egy szinten. (108. old.) Mindezek ellenére a megyeszékhely politikai súlya jelentős a megye életében. Nemcsak azért, mert az egyetlen város a megyében, és színhelye a politikai harcoknak, hanem mert itt él a hivatalnoki apparátus, itt van a nagy befolyással bíró katolikus egyházmegye központja, és nem utolsósorban itt él a megye eleinte lassan, majd a háborús konjunktúra idején gyorsabban gyarapodó munkás- és kispolgári lakosságának nagyobb része. A város élén a 20-as években a konzervatív-klerikális beállítottságú panamista Zavaros polgármester áll, akit 1931 végén vált fel a liberális burzsoázia támogatta Csitáry, aki jelentős érdemeket szerez a város korszerűsítése terén, például jó érzékkel ismeri fel az 1938-as Szent István-évforduló szerepét, amely során az ellenforradalmi rendszer egyik reprezentatív demonstrációja játszódik le a városban. Az országos figyelmet keltő rendezvénysorozat létrejöttében az is közrejátszott, hogy a 30-as évektől fontos kapcsolatai vannak a kormánnyal a megyének. 1932-ig Károlyi Gyula révén, majd ezután Hóman Bálint képviselősége nyomán. Hóman, aki nagy aktivitással vett részt a megye politikai életében, a korszak végéig képviselő maradt Székesfehérváron. A szerző a könyv fejezetekre tagolásával is kihangsúlyozza, hogy a megye politikai életének kiemelkedő csomópontjai a korszakban az országos, a községi és a törvényhatósági választások. Még akkor is igy van ez, ha tudjuk, hogy a választási rendszer ismert korlátai miatt nem a tényleges társadalmi erők csaptak össze azokon. Az uralkodó osztály különböző érdekcsoportjainak ellentétei és az országosan kibontakozó új politikai csoportosulások (kisgazdák, nyilasok) törekvései nyomták rá bélyegüket ezekre a választásokra. A munkásosztályt és a haladó polgárságot képviselő pártok (szociáldemokraták, liberálisok) nem jutottak jelentős szerephez a korszakban. Kommunista szervezkedés a megyében csak elszigetelten tapasztalható a földmunkásság körében. A megyei hatalom a szociáldemokratákat is kommunista izgatóknak tekintette, és minden eszközt megragadott tevékenységük akadályozására. Az 1920-as választásokon a megyében is a kisgazdáké volt a vezető szerep, de a mérsékeltebb irányzathoz tartozók kerekedtek felül. 1922-ben Székesfehérváron a szociáldemokraták taktikai hiba miatt nem jutottak mandátumhoz. A 20-as években Cserti József lovasberényi képviselő reprezentált igazán haladó törekvéseket. Az októbrista múltú, először kisgazda, majd liberális programmal fellépő politikus az erősödő támadások és intrikák ellenére 1936-ig megtartotta parlamenti helyét. (Tevékenységével L. Nagy Zsuzsa is foglalkozik. — Bethlen liberális ellenzéke, Akadémiai Kiadó, Bp. 1980.) A kormánypárt pozíciói tényleges veszélybe csak a 30-as évek második felében kibontakozó nyilas földcsuszamlás idején kerültek. Először 1938 tavaszán, időközi választáson, Hubay Kálmán szerezte meg éppen a lovasberényi képviselőséget. Az 1926-tól kormánypárti választókörzet ismét ellenzéki, de most már nyilas lett, egyszerre fejezve ki a szegényparasztság és az agrárproletáriátus körében meglévő elégedetlenséget és orientációvesztést. Az 1939. évi választásokon a megye 6 választókerületéből 4-ben szoros küzdelem volt a kormánypárti és a nyilas képviselőjelölt között. A kormánypártiak - köztük J üresek Béla - sorra győztek. A Fejér megyei politikai viszonyok egyik sajátossága a katolikus-református felekezeti szembenállás volt. A túlnyomórészt katolikus megyében a nemesi és armális eredetű hivatalnokréteg és birtokos parasztság református többségű volt, ami azt eredményezte, hogy a reformátusok számbeli arányuknál nagyobb politikai befolyással rendelkeztek, ami konfliktusokhoz vezetett. Ez motiválta a mágnás és katolikus egyházi körök politikai reakcióit, a 20-as években hozzájárult az ellenforradalmi rendszer iránti bizalmatlanságukhoz, és fokozta a rezsim által kezdettől fogva hirdetett társadalmi őrségváltással szembeni ellenállást. így a 20-as években a nagybirtokos osztály döntő befolyása következtében a megyei erőviszonyok alig változtak a dualizmus korához képest, inkább a régi hatalmi rendszer kontinuitása, mintsem diszkontinuitása szembetűnő. Az ellenforradalmi rendszer bázisát adó 3 réteg közül (nagybirtokosok, nagyburzsoázia, katonai-bürokrata réteg) az egész korszakon keresztül a nagybirtokosság dominanciája érvényesült. A helyzet csak Székesfehérváron volt más némiképp, de a város viszonylagos ipari fejletlensége és kis lakosságszáma (a megye lakosságának kb. 15 százaléka) következtében nem változtathatott sokat a vármegye jellegén. A szerző hatalmas anyagot dolgozott fel. Felhasználta a korabeli és a legújabb feldolgozásokat, helytörténeti, üzemtörténeti munkákat, a Fejér megyei Levéltár anyagaiból a főispáni és alispáni