Századok – 1982
Történeti irodalom - Spolocny osud – spolocná cesta. Ucast prislisnikov slovenskej národnosti v robotnickych a rol’nickych hnutiach 19. a 20. storoci na uzemi Mad’arska (Ism.: Niederhauser Emil) 393/II
393 TÖRTÉNETI IRODALOM SPOLOCNY OSUD -SPLPOLOásÁ CESTA: ÚCAST PRÍSLUSNÍKOV SLOVENSKEJ NÁRODNOSTI V ROBOTNÍCKYCH , A ROÉNÍCKYCH HNUTIACH 19. A 20. STOROUCÍ NA ÚZEMÍ MAD'ARSKA (STUDIE.) Szerk. Polányi Imre Bp., 1980, Tankönyvkiadó. 186 1. KÖZÖS SORS - KÖZÖS ÚT. A MAGYARORSZÁGI SZLOVÁKOK RÉSZVÉTELE A HAZAI MUNKÁS- ÉS PARASZTMOZGALMAKBAN A 19. ÉS 20. SZÁZADBAN. TANULMÁNYOK. Nagyon hasznos kezdeményezés eredményét méltathatjuk a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének ebben a kiadványában, amely a külső címlap és a szerkesztő utószava szerint csak első kötete egy sorozatnak. A témát, magyarok és szlovákok sok évszázados együttélésének, közös harcainak elbeszélését folytatni is kívánják. Az előszóban Ján Such, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára nagyon helyesen arra utal, a sorozat bevezetőjeként, hogy a két népnek számos közös történeti hagyománya van, s ezeket helytelen volna felparcellázni, melyik az enyém, melyik a tiéd. Polányi Imre szerkesztő pedig azt hangsúlyozza, hogy a mindenkori történeti határok figyelembevételével kívánják a jövőben is minél több részletkutatással ezeket a közös hagyományokat felmutatni. Az első kötet természetesen a közös harcok szempontjából alkalmasint a leghálásabb témát választotta, a munkások és parasztok együttes küzdelmeinek az elbeszélését, az eddigi kutatásokra is támaszkodva, azokat összegezve, ugyanakkor számos új, eddig ismeretlen anyagot is feltárva. Az egyes tanulmányok időrendben sorakoznak egymás után, és a múlt század első harmadától jóformán napjainkig mutatnak be fontos fejezeteket a közös harcokból. Tilkovszky Lóránt a szlovák agrárszegénység részvételét tárgyalja az 183l-es kolera-felkelésben, különösen az előzményeket, a feudális kizsákmányolás fokozódását mutatja be szinte drámai módon. Szabó Ferenc a Békés megyei nagy szlovák települések történetének egy ismeretlen mozzanatát eleveníti fel. Az 1860-as években az 1845-ben megkötött örökváltsági szerződés által nehéz helyzetbe jutott békéscsabai, zömmel szlovák lakosság harcát mutatja be : a szegényparasztság és a jelentős létszámú agrárproletariátus Ján Zsibrita és Michael Hrabovszky vezetésével a városi önkormányzatot igyekezett kezébe keríteni, a gazdagparasztokkal ellentében, s ez rövid időre sikerült is, csak több menetben tudták a hatóságok végül is a mozgalmat elfojtani, vezetőit tönkretenni. Ennek a tanulmánynak mintegy folytatása Virágh Ferenc írása a Békés megyei szlovákok részvételéről a századforduló körüli agrármozgalmakban, számos szlovák vonatkozású részlettel tudja a nagy vonalaiban ismert eseményeket kiegészíteni. G. Vass István a viharsarki szlovák munkások és szegényparasztok részvételét tárgyalja a munkásmozgalomban 1930-1944 között, sok új adatot hoz a munkásmozgalom itteni befolyására, a szovjet fejlődés iránt már az 1930-as években megmutatkozó érdeklődésre. Tilkovszky Lóránt fasizmus és antifasizmus küzdelmét értelmezi az 1938-ban tetemesen megnövekedett magyarországi szlovák nemzetiség körében; nagyon világosan mutatja meg, hogy az akkori szlovák állam német mintára fasiszta jellegű szlovák nemzeti párt létrehozására törekedett, ami 1941-re meg is valósult, míg a magyar kormányzat 1941 előtt, de még utána is a szlovák nemzeti mozgalom megosztására törekedett, különösen az északkeleti megyékben élő szlovákok leválasztására. A rendszertől számos szociális és nemzeti sérelmet elszenvedett lakosság körében viszont egyre inkább nőtt a fasizmus elleni gyűlölet, az antifasiszta áramlat képviselői még az egységes szlovák nemzetiségi párton belül is tevékenykedtek, úgyhogy idővel ki kellett őket zárni. Sok érdekes adatot hoz a Szlovák Nemzeti Felkelés (1944. augusztus 29.) utáni időszakra, a partizánok tevékenységére az akkori magyar területeken is, és arra, hogy a helybeli lakosság támogatta ezt a tevékenységet, ezért összeütközésbe is került a hatóságokkal. Végül Gyivicsári Anna a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének tevékenységét dolgozza fel, jórészt a Szövetség saját iratanyaga alapján, címe szerint 1956-1968 között, valójában az 1948 utáni előzményeket is bőségesen tárgyalva. Rámutat arra, hogy az 1950-es években a Szövetség tevékenysége szinte teljes egészében a kulturális tevékenységre korlátozódott, társadalmi és politikai téren érdemben nem működött, holott például a mezőgazdaság szocialista átszervezésében ennek nagy jelentősége lett volna. Az MSZMP 1957-től több ízben hozott határozatokat a nemzetiségi szövetségek politikai és szociális tevékenységének megerősítéséről, a Hazafias Népfront keretében történő kibővítéséről, a
